Posted by
Posted in

Farsang

Farsang   A lehetőségek fantáziavilága, mellyel oly sokszor önfeledten játszadoztunk, már nem a gyermeké volt. Felnőttek lettünk… s ez , bizonyos tartást feltételez. Így színes álarcot készítettünk, s versenyeztünk, kié lesz felismerhetetlenebb.     Volt, ki megbújt mögötte, s gyávákhoz méltóan mások árnyékában sütkérezett. Valaki harsogó hangon frázisokat kiabált, s tagadta, hogy egykor volt hite. […]

Posted by
Posted in

Don kanyarban vagyok, még élek…

Vágyakozás… versben, apevában, haikuban… Negyvenkettő, június tizenegyedike óta itt vagyunk, Akkor érkezett ide, talán elsőként, éppen a mi rajunk! * Csak Messzi Távolból Vagy Te velem! De, szívem Tied! * Itt Van még Illatod, Rám ölelted! Vágylak, de nagyon! * Juj, de szeretnélek szeretni, Könnyes szemeidet csókolni! Jó lenne, ha nem hullajtanád a könnyeidet Én […]

Posted by
Posted in

Húsz-húsz

Húsz-húsz. Kettőezer-húsz. Hiába jól csengő, Kemény sorsfelhő Borul rá, Felemássá Ütve-zúzva, Sikamlós úton csúszva Gördül végig Az idei év. Húsz-húsz. Kettőezer-húsz. A betegségek éve, Emberek rémképe, Mindazok hanyatlása, Kiknek látomása kísért Sok átvirrasztott, Átaggódott, Lázas, köhögős éjszakán. Kitartóan. Némán. Húsz-húsz. Kettőezer-húsz. Emlékezni fogunk rád, Mikor lesújtó vád Koppan a fejeden, Mikor túl leszünk mindenen, Mikor […]

Posted by
Posted in

Van egy imakönyvem

Van egy imakönyvem Van egy imakönyvem, a régmúltból való. Nem volt abban – egykor-, nekem érthető szó. Nem volt más lapjain, csak gyönyörű képek, itt-ott néhány kotta, s áhítatos ének. Nem is tudtam akkor, mi is az áhítat. Mert ámul a gyermek, de hitről mit tudhat? Néztem borítóját: akár a porcelán… A képen Mária, engem […]

Posted by
Posted in

Mondd

SÁRVÁRY MARIANN                MONDD   Mondd, mit ér az élet? Utazás páragőzben vágyaink felé?   Mondd, mit ér az élet? Gyöngy, amiért lebuksz, ha levegőd kevés?   Mondd, mit ér az élet? Lehulló levelek tánca a szélben?   Mondd, mit ér az élet? Virágok ölelte csalános kert?   Mondd, mit ér az élet? Felnézni […]

Posted by
Posted in

A szívem él

Szív Dobban, Lét koppan, Életre kél A lélek szentély.   ***   ***   ***   Ha a szívem a tét, Azt nem adom! Ha csak gyűlölet él, Hát feladom!   Az én világom Frissen szeret, Napkelte után Jő a kikelet.   Ennél alább  Nem adom! A gyalázatot Messze eldobom!   Egyenesen nézek Az égbe […]

Posted by
Posted in

Kozmotista vers

Mindenhol 1 Az élő kozmoszért   Itt van ez: bolygócska. (Lehet hold… üstökös…) Az összes. Mind között. Elbújt mind lakója? Vagy messzi járhatnak? Meg sose fogantak!   Itt van ez: égitest. Magányost. És ürest. Ezért: Halljátok szavaim. Mindenki hallja, ím!   Bolygó, hold- figyelj jól. Mindene neked szól. Hallgasd és megtegyed mind! mi, mit kell […]

Posted by
Posted in

Kozmotista vers

Mindenhol 2 Az élő kozmoszért   Íme, itt: a csillag. Mily szépen csi-csillog. Mily szépen világít. Bennünket elámít.   És forró mint a tűz. Nem éget. El nem űz. Hol vannak Földjei? Ne mondd, hogy nincs neki!   De sajnos, nincs egy se, hiába keresve. Hát akkor figyeljen. Megmondom, mi legyen.   Te, csillag, figyelj […]

Posted by
Posted in

Én élek (valamit az életről és az élőről)

Én élek -Az életről- Nem él az élet. Nem! Lélegez talán. És- meg is mozoghat. Meg. Bármi hangját hallja. Vagy épp a csönd szavát. Érzi: a szél simogja. Vagy azt, hogy elfújja. Tudja a parancsot. S beteljesíti azt. Ám akarja jókat? Nem. A rosszakat talán? Nem! Hitszi… a bárminőt?! S vajon vágyik reá? … Csakhogy […]

Posted by
Posted in

A mindenségről valami

A mindenség és mi   -A kozmosz(ok)ról-   1. Gigász? Továbbnagyítjuk… Sötét? Világosítjuk… Hideg? Fel-felhevítjük… Üres? Kopár? Sivár? Velünk telítve! Néma? Szótlan? Csendes? Visszhangoz minket! 2. Továbbnagyítom. Világosítom. Fel-felhevítem. Velem telítve. Visszhangoz engem. 3. Vagyunk mi ő. Gondolatja, szíve,lelke. Költözz csak be ebbe testbe.