Vágyakozás… versben, apevában, haikuban… Negyvenkettő, június tizenegyedike óta itt vagyunk, Akkor érkezett ide, talán elsőként, éppen a mi rajunk! * Csak Messzi Távolból Vagy Te velem! De, szívem Tied! * Itt Van még Illatod, Rám ölelted! Vágylak, de nagyon! * Juj, de szeretnélek szeretni, Könnyes szemeidet csókolni! Jó lenne, ha nem hullajtanád a könnyeidet Én […]
Húsz-húsz. Kettőezer-húsz. Hiába jól csengő, Kemény sorsfelhő Borul rá, Felemássá Ütve-zúzva, Sikamlós úton csúszva Gördül végig Az idei év. Húsz-húsz. Kettőezer-húsz. A betegségek éve, Emberek rémképe, Mindazok hanyatlása, Kiknek látomása kísért Sok átvirrasztott, Átaggódott, Lázas, köhögős éjszakán. Kitartóan. Némán. Húsz-húsz. Kettőezer-húsz. Emlékezni fogunk rád, Mikor lesújtó vád Koppan a fejeden, Mikor túl leszünk mindenen, Mikor […]
Van egy imakönyvem Van egy imakönyvem, a régmúltból való. Nem volt abban – egykor-, nekem érthető szó. Nem volt más lapjain, csak gyönyörű képek, itt-ott néhány kotta, s áhítatos ének. Nem is tudtam akkor, mi is az áhítat. Mert ámul a gyermek, de hitről mit tudhat? Néztem borítóját: akár a porcelán… A képen Mária, engem […]
SÁRVÁRY MARIANN MONDD Mondd, mit ér az élet? Utazás páragőzben vágyaink felé? Mondd, mit ér az élet? Gyöngy, amiért lebuksz, ha levegőd kevés? Mondd, mit ér az élet? Lehulló levelek tánca a szélben? Mondd, mit ér az élet? Virágok ölelte csalános kert? Mondd, mit ér az élet? Felnézni […]
Szív Dobban, Lét koppan, Életre kél A lélek szentély. *** *** *** Ha a szívem a tét, Azt nem adom! Ha csak gyűlölet él, Hát feladom! Az én világom Frissen szeret, Napkelte után Jő a kikelet. Ennél alább Nem adom! A gyalázatot Messze eldobom! Egyenesen nézek Az égbe […]
Mindenhol 1 Az élő kozmoszért Itt van ez: bolygócska. (Lehet hold… üstökös…) Az összes. Mind között. Elbújt mind lakója? Vagy messzi járhatnak? Meg sose fogantak! Itt van ez: égitest. Magányost. És ürest. Ezért: Halljátok szavaim. Mindenki hallja, ím! Bolygó, hold- figyelj jól. Mindene neked szól. Hallgasd és megtegyed mind! mi, mit kell […]
Mindenhol 2 Az élő kozmoszért Íme, itt: a csillag. Mily szépen csi-csillog. Mily szépen világít. Bennünket elámít. És forró mint a tűz. Nem éget. El nem űz. Hol vannak Földjei? Ne mondd, hogy nincs neki! De sajnos, nincs egy se, hiába keresve. Hát akkor figyeljen. Megmondom, mi legyen. Te, csillag, figyelj […]
Én élek -Az életről- Nem él az élet. Nem! Lélegez talán. És- meg is mozoghat. Meg. Bármi hangját hallja. Vagy épp a csönd szavát. Érzi: a szél simogja. Vagy azt, hogy elfújja. Tudja a parancsot. S beteljesíti azt. Ám akarja jókat? Nem. A rosszakat talán? Nem! Hitszi… a bárminőt?! S vajon vágyik reá? … Csakhogy […]
A mindenség és mi -A kozmosz(ok)ról- 1. Gigász? Továbbnagyítjuk… Sötét? Világosítjuk… Hideg? Fel-felhevítjük… Üres? Kopár? Sivár? Velünk telítve! Néma? Szótlan? Csendes? Visszhangoz minket! 2. Továbbnagyítom. Világosítom. Fel-felhevítem. Velem telítve. Visszhangoz engem. 3. Vagyunk mi ő. Gondolatja, szíve,lelke. Költözz csak be ebbe testbe.
Én is a Faj vagyok (!) 1. Van-tudod?-faj. Mily sok! Csillagnak tüzében. Bolygónak porában, űr feketéjében. 2. Van-bizoy-faj. S mily sok! Szén-, vas-, és aranyból. Vízből, tűzből, porból, és a nincsenből is. 3. Van tehát a faj, sok. Lélegez ki és be- jár, repül, csúszmászik- vagy lehet, hogy mégse. 4. És ki- […]
