Posted by
Posted in

Hmm… életem…

Azt hiszem, az életem nagyot tévedett, ló elé fogta a kocsit… Mikor meg lóra ültem, az a fejével hátul ment előre, kicsit… A vonatom tévedve, a cél felé haladt, de az ellen vágányon… Én mindenbe belementem, de hogy pap legyek… Jobb volt, disznóvágáson… Aztán meg szántottunk volna, ha lett volna… a lóval, De nem volt, […]

Posted by
Posted in

Fatalizmus

Életem a végzetek tréfája, Sőt, mondhatni, rossz viccek érája. Életem folyama: fatalizmus, Vágyam, rózsaszín idealizmus. Vecsés, 2002. május 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Keresem

Nézetem nem érvényesülhet Az élet bármely területén. Levonom a következtetést Balga, semmi ember valék én. Ember mindig hibát keresi Ez életet előmozdítja. No, de, önmagában keresni Talán ez az ember nagysága. Ilyennek születtem, neveltek, Így látom környező világot, Tán’ ismerem őket; emberek, Hogy szerezzek gyertyát, világot? Értékelem eddigi éltem, Fény még nem gyúlt a borús […]

Posted by
Posted in

Félárnyékos – sötétben

Életvízió Az életem, félig árnyékban, félig meg sötétségben tart! Árnyékban is csak azért, hogy mondja, sötéttel is betakart… Az életem, félig árnyékban, félig meg sötétségben tart! Őszbe borult életem… A Nap sem cirógatja lelkem. Sötétség ölel. Árnyékos oldal jutott nekem, Bánatomba belevész lelkem. * Az életem, szélárnyékban tart, hogy viharba lökhessen, Rajtam kacarászva, a kényuramként […]

Posted by
Posted in

Az életem

Az életem, már fáradt neszezése, lassan csöndbe torkollik! A halál útján. csak elnézem, milyen szépen is pitymallik… E táj már nem zenél, nyugalom öleli a fasori fákat, Az életem már kiürülve henyél, így viseli a mákat! Létem elfáradt… Új nap dereng… szép látvány. Nekem jut, csak csönd s magány. Csodás e hajnal, Szép napot ígér… […]

Posted by
Posted in

Láng felírat

(bokorrímes) Ültem egy padon, szembe láng felírat lebegett, Sors bizony, kicsit sem kényezteti el az embert… Az enyém is ily’, inkább nem tunyán… miszlikezett! * (sedoka) Ragyogott a nap… Hittem, hogy nem változhat; Sötét lett, könnyem fakad. A sors kétszínű, Reményt kelt, majd elveszi, Ad, vesz, csak játszik velem. * (10 szavas) Lángolnék, ha tudnék, […]

Posted by
Posted in

Az életem foglya vagyok…

Versben és európai stílusú haikuban… Életem foglya Vagyok, idő besegít. Mutató halad. * Mindig sikertelenül küzdöttem, Pedig, helyes volt cselekedetem. * Aztán még én a Saját foglyom is lettem. Sors keze ütött! * Erőm már lassan elhagy, ahogy öregszek, Utamon a mély gödrök csak növekszenek. * Volt minden, mi rossz, Pénzhajhászás… elbukás. Erre születtem… * […]