Posted by

Nagyapa Trianonja 

Ahol a Fehér-Tisza a Feketét táplálja Nagyapa Trianonja  Nagyapa – Dohanics János (1893–1979) – a Kárpátok öleléséből jött, a régi magyar haza legszéléről. Szülőfaluja, Ötvösfalva (Zalatarevo) a máramarosi bércek, a Hoverla (2050 m) és a Pop Iván (1940 m) árnyékában húzódott meg. nem messze a Tisza forrásvidékétől. E világra a ruszin szavak eszméltették; a magyar […]

Posted by
Posted in

Társas magány

Akai Katalin   Társas magány    Börtönöm rácsát, dühöngve verem, körmömmel tépem, véres a kezem Világgá mennék, s mégis maradok Nem tudom magam sem, vajon mit akarok?   Mikor már nem jelent örömöt a másik, szeretet helyett, kötelesség játszik Amikor vele élsz, és mégis nélküle Elhagyni szánod, mi lenne vele.   Csak egy életed van, […]

Posted by
Posted in

Visszajöttem

Akai Katalin Visszajöttem   Folyosón guruló kattogó kerék, pihegő lélegzet, halvány a fény Elkísér utamon millió kép, hideg lepedő rajtam henyél   Éles lámpafény szúrja szemem, koktéltól kezdetben ellenkezem Lábamon, kezemen, szíjcsat feszeng, rémítő szikéken fénycsóva leng   Álarcos emberek állnak most körbe, én is ott vagyok, – tán a tükörben Elhagy tudatom – majd […]

Posted by
Posted in

Az öregedés…

Hétköznapi pszichológia… Az öregség, méltatlanul kiszolgáltatottá, magányossá tesz, Akár boldog családban élsz, vagy akár uralkodó vagy. A törődés, a kedvesség, a jó partneri viszony is hiány lesz S Az igazi, kínlódó öregségben… élet-leírt vagy. Ha már szellemi partnered sincs élet, leépülők közé áttesz. Vecsés, 2017. június 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Generációk!

Meditálás a létezésről… Mondják, hogy az öregember, nem vénember! De már sokféle betegségek kínozzák, fáradt. Igen lecsökkent már az élete… Meder Amiben haladt, már nem találja a holtágat. * Fiatalon, juj, De szép az élet! Múlik… Sok bolondozás… * Nyugdíjasnak az éhkopp az élete, részben. Már nem hisz a segítségben, ilyen talán nincs is… Orvos […]

Posted by
Posted in

Tajtékszínű a nap

Életmúlás… Csodaszép, csendes tajtékszínű a nap, Üstökét megragadjuk, mondá a pap. Makacskodni, hőzöngeni nem szabad, Mert az élet mellettünk csak elszalad. Nehogy hamis útra tévedj, menj tovább, Látod, hogy erdő… kerülj kicsit odább. Hínárba, ha belekeveredsz, jó kilábalni Az életet így lehetőleg jónak átírni. Kontrolláld életed, s esztendő nem múlik hiába, Légy te okos, önmagaddal […]

Posted by
Posted in

Ma oly’ nagyon…

Versben és európai stílusú haikuban… Elnyűttből élet… Újjá, már nem fakadhat! Élni, mi kirótt! * Ma oly’ nagyon… plötty vagyok. Nyomom látszik a havon, De nincs is hó, így vakon Megyek vagy csak… cammogok? * Lesz nagy ünneplés… Családfő is öregszik! Isten éltesse! Vecsés, 2013. február 18. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Nekem, még az sem sikerül…

Bús, könnyáztatta arcom az eső veri, Búmnak, bánatomnak se száma, se szeri… Lelkem zokogva sír, már csak úgy támolygok, Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok. Ember! Ne sajnáld, ha elmúlik az élet, A végére lásd, hogy mindenki mivé lett… Fán is elkorhad az ág és a mélybe hull, Porhüvelyünk bármilyen is, a végére […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 4/4.

Hol vagy már, kedvesem? Vágyam irányít, nagyon rejtelmes eme világ. Hiányzol, régen voltál, testemben, vajon, mi rág? Gyere már, várlak, remegek érted, csillagvirág. Élek én tökéletes, reális vágyakkal, De nem bírok az üres konyhaasztalokkal, Várlak már én tégedet… tele tányérokkal… Agyam és a testem már annyira vár… Sőt, szerelem ösvénye is miránk vár… Közelséged old […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 3/4.

Hol vagy már, kedvesem? Ó, te borús felhő már, látásod is szívet elszorít. Ó, kedvesem, ha itt lennél és az ölelésed szorít… Ó, te felleg, minek vagy fejem felett, rád én nem vágyok. Ó, kedvesem, már majd’ megőrülök, rád, annyira vágyok! A létem előjött, minden csak bőn dübörög bennem, Nem vagy itt, amire vágyok minden […]