Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 2/4.

Hol vagy már, kedvesem? A vágy bősz bizsergése lúdbőrösséget okoz, Ha nincs ott a partnered, az élet ezzel pofoz. A gondolatok is nehezülnek És nagyon vaddal kiegészülnek… Csak egy éjszaka, a földöntúli boldogság, De élet, ha nem adja, lesz elkárhozottság. Kérdések halmozódnak, igazi válasz nélkül, Bennem a vágyódás, katasztrofálisan mélyül. A bizsergés, eluralja eremet, Forróvá […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 1/4.

Hol vagy már, kedvesem? Európai stílusú haikuban… Vágy bizsergése, Lúdbőrösséget okoz. Nehéz lélegzet * Megnehezülnek A gondolatok. Érzők! Tehetetlenség. * Oly’ földöntúli Boldogság, szeretgetni! Beteljesülés. * Gyűrött lepedő, Tán’ vasalásra szorul. Idő rablása. * Másnap ismét csak Kívánalom lényege. Megint lepedős! * Gyötrő bizsergés, Napközben is támadó! Libabőr levét… Vecsés, 2016. július 21. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Az agresszivitás

Hétköznapi pszichológia… Az agresszivitás az emberbe kódolt, a sajátja, De a jó emberek, hogyan győzik le? Az agresszivitás nem más, mint az uralkodás vágya S Ember nem olyan, hogy oly’ könnyen mond le. Nyílt agresszívnak mindegy, hogy a másik felebarátja… Vecsés, 2017. június 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Zsarátnokzokogás.

A szél hátán járnék, ha hagynák, Könnyemet kicsalják a hangyák. Késem csak arra jó, hogy vágja A kezem… lassan hűl a máglya. Már lecsendül a vad lobogás, Már a vízben nincsen zubogás. Tűz már csak parázslani látszik, Zsarátnokzokogás hallatszik. Legnagyobb tűz is leég egyszer. Hiába rakunk rá ezerszer. Meleg, belefullad hamuba, Szél meg szétszórja… a […]

Posted by
Posted in

Az élettől

Az élettől, nem kérek sokat, Csak egy jó „egy éjszakás kalandot”. Ez? Nem adja meg, olyan, mint egy szűz. Ahelyett, hogy adna, folyvást csak űz! Életút kedves? És mért vehemens velem? Bántó… öröme. Vecsés, 2002. október 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Csak élveztük… az ested.

Mily’ Ékes Takaró. Körül ölel Ő, sötét estem. Estére, én takarni készültem a törékeny tested, De elkészült a sötétből szőtt takaród… ez ested. Sötéség honol, Nem téveszt(ő). Titkot rejt, Takarj Be! Innen, már összeért a tér az idő és a lét Mi meg csak élveztük a szerelem hevét. Nincs már távolság. Tér, idő, lét Összefut. […]

Posted by
Posted in

Oximoron tükörben… az öregség

Az öregségről, oximoronban és apevában írt a szerzőpáros… Vajh’ Mit rejt A tükröm Hátoldala? Elmúlt életem. * Bíz’ Voltam Fiatal, Boldog, derűs. Életet faltam. Így öregen nincs már… percnyi a boldogság, Bár mondják, már a kevéske is nagy orvosság. * Száz Kislány Szívével Játszogattam, Elcsábítottam. Öregen, nincs más kincsem, csak a vágyaim és az álmom, […]

Posted by
Posted in

Elhervadt a fehér liliom

A sorstragédiát tankában írta meg a szerzőpáros… Lombok, madarak… Pillangók, virágok, fa! Ősi rend régi. Volt egy fiú és egy lány, Szép szerelmük volt… talány. * Hold álmokat hint, Nyár-éji… ölelésben. Égbolt, csend-tető. Együtt voltak mind’ este, Míg hold, napot kereste. * Erdőnek csendje, Fáknak zúgó moraja. Levélzizegés. Fűz, titkukat rejtette, Lombja őket ölelte. * […]

Posted by
Posted in

A végén, mindig elballagunk!

Úgy kezdtük régen, hogy ide ballagtunk Életünkben, több isiben is elballagtunk. A végén meg véglegesen elballagunk… Tudjuk, végtelen a mindenség, Az életünk rövid semmiség… Tudjuk, végtelen a mindenség, Volt persze, hogy a munkahelyi karrier is véget ért, Ott azt mondták, ballagjunk el, maradni nincs miért. Bármikor búcsúztunk és elballagtunk, Elszorult torokkal, halkan búcsúztunk… Beszélgettünk, Emlékeztünk, […]

Posted by
Posted in

10 szavasok – 2.

Új szépirodalmi irányzat. Kritérium: a versnek 10 szóból kell állnia és rímelnie kell. Télen hideg van, Házban meleg van. Rekedt énekes Hang, különleges! * Hóesés, pelyhek, Mind-mind hidegek. Kéményből füst jő, Mikulás jő! * Bicajozni jó! Ez sportolásnak való! Tandem? Kemény! Hegynek felfele, remény… * A törött kocsirúd, Már nem vezetőrúd. Haladást valósan Gátló, hamarosan! […]