Posted by
Posted in

Egy kaptafán az öregségünk?

Az öregségről versben, apevában és 10 szavasokban… Ahogy körbenézünk, feltétlenül. Bár, nem teljesen leplezetlenül. Mind öregszünk… olyan féktelenül. Az Idő Foga már Annyiunkat Kikezdett… bizony. Nem is értjük, csak nézelődünk, Hogy mivé lettünk… és kételkedünk. * Az élet, ma már nem is emberi, egy lidércnyomás, Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás… Tehetetlen lét, […]

Posted by
Posted in

Sötétedő naplemente…

Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt, Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont. Hah! Megint itt van egy újabb életállomás… Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás. („bambuszliget”: vu-csüe – 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa) Lét-vonat fékez, Itt egy állomás. Lét-vagon terhes, Lesz-e megnyugvás? * Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel, Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e […]

Posted by
Posted in

Majd, néma lesz a csend

Versben és európai stílusú haikuban… meditálok. Lépj tovább, adtak már jó tanácsot, sokan, többen, De ugyan hova menjek? Nem megy ez olyan könnyen… Mások gondolják, a másiknak olyan egyszerű az élet, De nem gondolnak bele, hogy tán’ esetleg, végleg széttépett… Mosoly minek… nincs arcomon, de így tudhatják, nem hamis, De nem jó nekik, mert állítják, […]

Posted by
Posted in

Sorvadék

Én mindent megteszek, közben meg sorvadék, Az élet velem szemben egy nagy rohadék. Aranypohárban kínálgat harmatvizet, De látom színén, tett bele jó sok mérget. Fényes a kék ég, még felhők sem borítják, A bőrömet mégis villámok szabdalják. Álljatok meg, ne bántsatok; kiáltanék, De nincs kinek, mikor ki mind az ellenség… Budapest, 2000. augusztus 17. – […]

Posted by
Posted in

A réten állva…

Künn a természetben… (3 soros-zárttükrős) A réten állva nézem az erdőt, ott a kicsi szellő, lombokból lifeg, Nézem, de nem látom az erdei manókat… az ő lelkük vajon rideg? A réten állva nézem az erdőt, ott a kicsi szellő, lombokból lifeg. A Madárka, vándorlásra Vágyik már, Hogy erdőt lássa. * (bokorrímes versszak) Hallom a ratata […]

Posted by
Posted in

Az udvar estéje…

Egy udvar estjéről tanka csokrot írt a szerzőpáros Az esti csend gyors Lámpaoltásba fogott. Horkolás zaja. Zaj töri meg a csendet, A szél valamit lenget. * Kutyaól zajos, Ugatás helyett horkol. Cica, arra néz. Kutyák riadót zengnek, Macskák vadászni mennek. * A lábasjószág Sötétedéskor elült. Be vannak zárva. Ülőn kakas szundikál, Tyúk a fészkén bóbiskál. […]

Posted by
Posted in

Nagymamám a boszorkány

Akai Katalin                                Nagymamám, a boszorkány                                     Amikor a fekete szoknyát, és ugyanolyan színű kötött kardigánt viselő öregasszony végig vonszolta magát a szűrkén és porosan tekergő aszfalton, a környék összes gyereke odagyűlt a csodájára. Október közepe volt, igazi vénasszonyok nyara. A fákon a levelek már kezdtek színesedni, és az iskola is elkezdődött. Unalmas vasárnap […]

Posted by
Posted in

A kanadai Bow-tónál…

Mindenütt pára, örvény, árnyékok, Köd-gomolyból néha, nagy hegycsúcsok, És hihetetlen magas sziklafal. Ezt látni felér egy szép álommal. A mélységből előtűnik a tó, Látványához nincs hozzáfogható. A vize varázslatosan szép kék, Csípem magamat, mintha álmodnék. A hegyekben a Bow-tónál ilyen, Lelki szemeimmel látom milyen. Mert biz’ ez nekem marad csak talány, Mi látható Kanadában; talán. […]

Posted by
Posted in

Az észak-afrikai el-Káb kikötője…

A sivatag pusztaság, nyomasztó, végtelen, rettenetesen, Homok mindenhova beférkőzött, zoknijukba is rendesen… A tébolyult nap a hátukra ráragasztotta az inget, Aztán szikkasztott és így elérte a deszka keménységet. A nap a hőség aranypalástját, mindenre ráterítette, Szárazságot növelte, életlehetőséget majd’ elvette. Valaha pihenője volt, Kairó jómódú lakóinak, Nyílegyenes főutca vágja ketté a várost, neki, partnak. Abrahimia… […]

Posted by
Posted in

Valahol egy ló nyerít…

Meditálásom… Elalvás előtt még hallom, valahol egy ló nyerít! Szerelmes lehet? Remélem, nem bántják… a mindenit… Közben hallom: kutya vonyít vagy talán hegedű… Vakaródznom is kell, remélem nincs benne tetű… Trilláz még nagy riadtan egy eltévedt madár, Lehet, hogy sötétben ő nem talál haza már? Sötétben hallom valahol úgy felsír egy hegedű, Vonója nyekereg, mondanivalója […]