Posted by
Posted in

Harmati Gyöngyi: Idősíkok…

Életünk ideje az égi homokórán gyorsan lepereg, Nem tudhatjuk lesz-e még időnk változni és változtatni! Milyen nyomokat hagyunk magunk után? Múltunk fojtogató mocsár, mely folyton visszaránt. Jelenünk csalóka csapda, nem tudjuk mibe lépünk. Jövőnk sötét börtön, mely félelemmel van tele. Amíg élünk e hármasság mindig elkísér: Volt – van – lesz, Múlt – jelen – […]

Posted by
Posted in

Félárnyékos – sötétben

Életvízió Az életem, félig árnyékban, félig meg sötétségben tart! Árnyékban is csak azért, hogy mondja, sötéttel is betakart… Az életem, félig árnyékban, félig meg sötétségben tart! Őszbe borult életem… A Nap sem cirógatja lelkem. Sötétség ölel. Árnyékos oldal jutott nekem, Bánatomba belevész lelkem. * Az életem, szélárnyékban tart, hogy viharba lökhessen, Rajtam kacarászva, a kényuramként […]

Posted by
Posted in

A csend…

Életvízió… (Bokorrímes) A csend hangja, kopott nemez papucsban jár, Hogy kopoghat a kövön, arra nagyon vár… Látszik, hogy egy kőfal mögött, megállt immár. (Septolet) Papucsban járna, Csendnek hangja, Ha Volna lába. Toporogna, Ha járni tudna, Sőt még kopogna… * Hangja… nem is létezik, talpa alatt kő csikorog, Nyekergésre az arca, vérfagyasztóan vigyorog… Leül egy padra […]