Posted by
Posted in

És itt van

Fény cikázik a fák lombjai között. Már ősz van, a sok gólya elköltözött. A medvék téli nyughelyet keresnek, A vaddisznók még makkért verekszenek. A pókok meg kövérek, jól megnőttek, Szakadt a hálójuk, ujjat nem szőnek. Cseresznyefánk levele rozsdásodik, Sőt, mi több már el is kezdte és hullik. Minden elmúlás, új élet kezdete, Mindennek van talán […]

Posted by
Posted in

Alkonyórán (haiku formára írt vers)

Elmenni messze, nem cél nélküli az út, vár rám új hajnal. Még jön sok barát, jön megújult ébredés, életem enyém. Simul a ránc, a gondok tovaszállnak, mosoly arcomon. Aki hiányzik, szívemben nem találom; könnyet ont szemem. Magány nem ölel, erre járok, benézek… Hol vagytok, társak? Sorsunk közös volt, már együtt jegyez minket a történelem. Elfárad […]

Séta a parton
Posted by
Posted in

Séta a parton

Lámpák fényében világít még a sárga lomb. Nem hullt még le mind. Halk neszezés – a gondolat Emlékek tűnnek fel, a múlt velünk itt bolyong, Nem ismerem, jelen vagyok, ki jövőt bontogat. A Tisza csendes, Őt sem ismerem, álmodtam – Talán egy másik életet, “figyelem” amint Emlékek törnek, az arcod változik – Nekem Te nem […]

Hiányod megfagyott bennem
Posted by
Posted in

Hiányod megfagyott bennem

Hiányod megfagyott bennem Hajamba túr az őszi szél Emlékszel? Álltunk az áprilisi szélben… Most november zúgva fújja az emlékezés galád halál énekét a gyertyaláng felé, s minden csepp könnyem jégtövis mi a szívembe szúr, s a téboly bennem a hangodon kacag. Fagy-bilincs szívemen a bánat. Szorít míg sírodhoz ér lábam és a vizes avar fedi […]

Posted by
Posted in

Ágy…

Ágy-sorozat 1. Ágyálom, ágyvaló Álmodik ágyad: benne hogy te alszol. De… ráülök én, nézd! 2. Ágy fel Felborult az ágy. Fekszünk rajta mégis és felborít az ágy. 3. Fekve Ágyba feküdni- Benne az asztalt építsd! Kész. Odaülsz- s állsz. 4. Ágyat Ágyba születni? És belőle halni ki? Hát… Cselekedjünk! 5. Hol van(nak)? 1 Ágy alatt […]

Posted by
Posted in

Apokalipszisek

Apokalipszis 1 Tűz… mint kémény? Mint: ágy, asztal, padló, ajtó. És? Oxigén vagyunk. Elfogy? Apokalipszis 2 Ár. Jő a víz. Víz. Le-fel noéhajón. Más? Bor? Ihatjuk-é be? Mindet? Apokalipszis 3 Lég- de mérgez, jaj. Hát vigyázz, nehogy lélegzz! Jaj, meg tudsz fulladni? Soha. Apokalipszis 4 Szív… De erős! Puff! Kalapál és dobog, “Üss”. Ver. Kipofozza […]

Posted by
Posted in

Zsarátnokzokogás.

A szél hátán járnék, ha hagynák, Könnyemet kicsalják a hangyák. Késem csak arra jó, hogy vágja A kezem… lassan hűl a máglya. Már lecsendül a vad lobogás, Már a vízben nincsen zubogás. Tűz már csak parázslani látszik, Zsarátnokzokogás hallatszik. Legnagyobb tűz is leég egyszer. Hiába rakunk rá ezerszer. Meleg, belefullad hamuba, Szél meg szétszórja… a […]

Posted by
Posted in

Hamiskás az ősz mosolya…

Süt a nap korlátok nélkül, De már nem olyan nagy fényül, Amihez a nyáron hozzászoktunk, Amikor volt nyári hőség, poklunk. Fénysugár áthatol a fák lombjai közt, De már csak hamiskás a mosolya, füröszt Még ugyan langymelegben és süt Ránk, de már nem égünk, nem megsüt. Rozsdásodó levelek közt a napsugár Új színeket ad a lombnak, […]