Posted by
Posted in

Ember kéne…

Ember kéne… Nem csitul úgy Földünk kínja, ha sírásunk csak körbemossa! Nem kéne más, csak jóval jobbnak lenni, bűnöket többé el nem követni, letenni múltat és jelent, csak hinni kéne a végtelent, és menni, menni az időn által szüntelen hittel, akarással. Gyilkos kór, ártás, viszály se kéne, csak emberséges EMBER kéne, aki a rossznak ellenáll, […]

Posted by
Posted in

Porszem a mindenség egén

Doromboló, csendes volt az este, midőn a bambuló, sápadt holdvilág a lombok mögött a fényét kereste, és kerek arcára font ezüst koronát. Egy ijedt lidérc fürdött a patakban, szeretve nézte a víztükrén önmagát. A parton a színét vesztett avarlepedő betakarta lassan mind ez éji csodát. Fürkészve nézett a fenséges tejút, óvón kacsintott milliárd szemével, s […]

Posted by
Posted in

Valami Istenről

én és Ő   -Istenről, a Legfőbb Lényről,a létezők létezőjéről, a legnagyobbról,…-   Értem… Értem. Bennem. .. Ez jó, nem? Nálam… Várjam? Velem… Kell, nem? Belőlem… De jő, nem? Tőlem… Toljam? Nekem … Hozzám, rólam. Előttem. Fölöttem. (Mögöttem, alattam.) Isten ilyen, igen. S olyan. Jól van.

Posted by
Posted in

Az igaz hit

Az igaz hit 1. Isten szeret. (Mi mást tehet?)   Vezet kézen téged éppen, olyan szépen!   “Bölcsen teszi!”   Ámde gyűlöl. Hogyha bűnzöl, persze, ilyet tennénk minek?   2. Isten teremt. Létbe lebbent.   Igen, teremt. Azt és engemt.   Készít. Alkot. Kezet. Arcot.   Ha kell, pusztít. De megújít.   Pusztít-ne félj. Létről […]

Posted by
Posted in

Egy ún. “ufóvers” (ilyen is lehet és kell)

Roswell 1947 Roswelli emberek, roswelli kik vajon? .. Emberként egyszer majd esetleg tudhatom.   Jólények ha vagytok, csak bátran gyergyertek. Jólények vagy bármi jójójó egyebek. Szálljatok !essetek! mihozzánk, miközénk! Legyünk mind, ti és mi világban a közép! Zuhantok? Meghaltok? Ó, nem kell félnetek, akkor mi élesztünk fel, Fel, FEL bennetek’. Van hozzá, lesz hozzá istenünk-hatalmunk. […]

Posted by
Posted in

Mi van, ha?

Mi van, ha? 1. Ha tudnád, elűznéd a szolgád. “Mehetsz.” “Menj!!”   2. De hát visszatér és szabadról mesél. Ő.   3. Ha tudnád, beszívnád a Nincs oxigénjét.   4. Ha tudnád, Ne!-szívnád a Nincs-oxigénjét, igaz?   5. Ha tudnál, feküdnél, aludnál, megállnál a Vénusz porágyán.   Igen, semmi kétség.   6. De Vénusz ha […]

Posted by
Posted in

KÖVE(TENDŐ)S ÚT…!

Nap mint nap elmondom, Leírom Neked: Te Vagy a mindenem, Gondolataidat mennyire tisztelem?! Mily nagy az irántad való Elismerésem, szeretetem?! Őszinteséged, tisztaságod, tárgyilagosságod Kérdést sem hagy, Mindig pontosan mutatja az utat. Melletted nem kell kiásni A régen elfelejtett betemetett kutat. ———————————————- Hiába van?!? Építhetsz tárgyakat, kergethetsz vágyakat, Leküzdve martalócokat Emelhetsz házakat, felhőkarcolókat… Száz évekre fennmaradókat! […]

Posted by
Posted in

Én

Én   Egyedül vagyok a tükrös szobában. Egyedül vagyok a tükörszobában. Száz fejem fordul. És száz karom mozdul. Száz torkom látszik. De egy hangom hallik. Át- s átlépdelek tükrök szilánkjain. Egy torkom látszik. De kozmosz visszhangzik!

Posted by
Posted in

Életek

Életek Megállt. Abbahagyta a céltalan-céltalan?-járkálást a kerítés mellett. Addig föl-alá járt gondolataiba mélyedve-süppedve. Agyában fogócskáztak a Mi?-k, a Hogyan?-ok és a Miért?-ek. Összekapaszkodtak, nevetgéltek, csakazértsem hagyták magukat megválaszolni! Már belefájdult a feje. De hirtelen megpillantotta a pókhálót. Ott függött a kerítés drótjai közt. Átlagos pókháló volt. Ezüstszínű, törékeny. De mégis szilárd. Legalábbis szilárdan tartotta azt […]

Posted by
Posted in

Mindent a maga idejében

Mindent a maga idejében Gyuszi lassan ballagott hazafelé. Keresztül az úton. Az utcára az ágait kilógató diófa alatt. A piroskapus állatorvosi rendelő előtt. Közben jóleső telítettséget érzett a gyomrában. A magyarázat egy jól megtermett görögdinnye. Gyuszi alig pár perce fogyasztotta el, jó étvággyal, jóízűen. Ő, egyedül, együltében. Maga sem hitte volna volna, hogy belefér. Belefért. […]