Posted by
Posted in

Egy csillaghoz

Egy csillaghoz   Napunk. Végtelenj. Naplunk. Téged és fivéreid. És te? Napsz te is. Hiszed?     Csillagember alant ragyog.

Posted by
Posted in

Jupitertávol

Jupitertávol   De most… Emitten pirul s megint kizöldül, újra, igen! e nagy vörös folt.     Legelni kell? Eléri szád?

Posted by
Posted in

Mars!

Mars!   Vörös. Mint a szív. Vörös, mint a napsugárjaink. Csábít- az ősatomhoz.   Hát sietve szedd a lábad.

Posted by
Posted in

Nem az utolsók!

  Nem az utolsók!     Lábnyom. A porban. Ember. A messzi, messzi poron. Én, te a Plútó-poron.     Ha meghalunk: visszamenjünk?  

Posted by
Posted in

Nem az elsők!

  Nem az elsők!     Lábnyom. A porban. Ember. A szürke, szürke poron. Én, te a holdi poron.   Ha meghalunk: eltemetnek.

Posted by
Posted in

Én vagyok az ember

Én vagyok az ember   1. Én vagyok az ember Én vagyok hatalmas. Tajszopó gidácska, tyúkfogó, vén farkas.   2. Én vagyok a Hitler. Háborút csinálok. Saját gázkamrámban magam is jól háltam. S voltunk még egypáran.   3. Én vagyok a Jézus. Szeressed és nagyon azt, aki ellened. Jól hallod a hangom?   4. Én […]

Posted by
Posted in

Tovább és tovább

Tovább és tovább   Tarkulva tűnő hóvörös pirkadzó égnek tókéknyi lentje.   Fakulva tűnő porbarna alkonyzó égnek fűzöldnyi fentje.   Örökre éjszín éltelen hegycsúcs alján piros emberek.   A három haiku, a három rész sorrendje tetszőlegesen variálható.

Posted by
Posted in

Ködben

Ködben   Leszáll a köd. Kilélegzet. Szürke. Barna s persze sárga. Benne lépünk a világra. Felszáll a köd. Belélegzet. És mi szintén együtt véle. Így! Beléje űrni-légbe.   A köd vakító, de vagyok író, e verset leírtam, tessék, nézd, itt van.  

Posted by
Posted in

Nem az…

Nem az elsők!   Lábnyom. A porban. Ember. A szürke, szürke poron. Én, te a holdi poron.   Ha meghalunk: eltemetnek.     Nem az utolsók!   Lábnyom. A porban. Ember. A messzi, messzi poron. Én, te a Plútó-poron.   Ha meghalunk: visszamenjünk?

Posted by
Posted in

Éjszakai vendég

Éjszakai vendég 1. Az ablakomban állt… Bőre szürke és a homály bevillogott- Mandulás szemébe! … 2. Az ablakomban áll, néz akár aszomszéd. Kezét kinyújtva. Így. Kozmoszon vezet túl. Akartam és mentem. 3. Alant a Szíriusz álmosan ránk pislog. Előtte Proxima szemfülel, kiváncsin. 4. S beszél, de szüntelen szürke kis vezérem. Megértem én oly jól! Kozmikus […]