Posted by
Posted in

Az összes Roswellbe

Az összes Roswellbe -Roswelliek vagyunk-   Felépítve minden Roswell, földből kinőtt… űrből lejött? Itt van, látod, lábunk, kezünk előtt. Fentről, lentről éppúgy látszik. Élve, épen, jöjj-menj át itt, s mindent, mit tudsz, nekik mondj el!

Posted by
Posted in

Egymás

Egy mondo:   Egymás   1. A vakond kijön: otthona ledőlt, nincsen. Hunyorog, meglát mindent, bányásznak adja Villát.   2. A bányász kijön: a bánya ledőlt nincsen. Hunyorog, mindent meglát, vakondnak add több ásót.

Posted by
Posted in

3+1

  Kettő dodoitsu:   3+1 -Egyenesen-   Az ágon körte fityeg! Az égen kacsa hajóz… A fűben leány földfest. Mindezt írja Ő!   3+1 -Fel, le, fel-   Az égen kacsa hajóz! Az ágon körte fityeg… A fűben leány földfest. Mindezt írja Ő!

Posted by
Posted in

Ember és sas

Két iko: Embersas   Fel és le ugorva szállva, fel és le.   Sasember   Le és fel ugorva szállva, fel és le.

Posted by
Posted in

Halál és élet

Halál és élet Azzal kezdődött el, hogy osztálykirándulásra mentek. Régóta készülődtrk rá, eltervezték, szép idő volt. Az állatkertbe mentek: a majmok, a hiúzok ketrece előtt végigmentek, a papagájok ketrecéhez mentek aztán oda, Emma benyúlt a rácson, az egyik papagáj odament, ő talán meg akarta simogatni, az beléharapott a kezébe, ő visszarántotta a fájdalomtól és a […]

Posted by
Posted in

Állati-emberi haikuk

Állati-emberi haikuk   Kopp, még!   Kopogj, fakopáncs. Háncs hull, s fejét kifúrja- újra, Faember.   Vízben   Pál csapot szennyez. Zöld tóból hegyre ballag új béka-magzat.   Enni és élni   Elfogadta már zsiráf a gólya ősét. Még eszünk tojást!

Posted by
Posted in

A Lent

A Lent     Vajon lent milyen?…   Ahogy nézni fel   a padlásra, hol…   lakik senki se.   A pincében is.   Oly árván üres.   Talajt enni fel,   s ha felzúg vihar:   Tető kellene.   “Ragassz szárnyakat.   Kerék is legyen!”   Igen, szárny, ez az!   Kinőveszteni,   a […]

Posted by
Posted in

A Fent

A Fent         Van égbolt. Igen. Az ég. Ülni fel. Születvén oda? Repülvén oda? De sétálva is, vagy épp ugrani. Mi ott fenn legyen? Eső-, hó-, s jeget leszór-önteni? A villámot is? A mennydörgeni? Kifelhős’teni? Madárfogni be…, repülgépet is… De majd jönni le? De majd szállni le? Emitt, fenn, örök. Tekintgetni le […]

Posted by
Posted in

Egy kalács és Mária

Egy kalács és Mária Ült és nézte a kalácsot. Milyen kalács volt? Hosszú és vastag és magas és széles. Meleg is, az épp most sütöttség érződik, látszódik, tapintódik. Kellemesen langyos, főleg az olyan decemberi, szélkeltető, zúzmarás, kezet-lábat dermesztő időben. Ült és figyelte. Olyan volt a kalács mint egy baráti kéz. Csonkolt? Lemetszett? Nem. Nem feltétlenül. […]

Posted by
Posted in

Elment a tanítóm.

Ő volt nekem, Dobay Joci bácsi. Szívesen mondtam volna, hogy; ácsi! Nyolcvanegy volt, eljárt már az idő… Az én szívemben örök emlék ő. Olyan volt, kit mindenki szeretett, Sugárzott belőle a szeretet. Ember volt ő végig nagybetűvel. Vele beszéltem úgy: mint EMBERREL. Megtisztelt az élet, hogy ismertem, Hogy a tanítómnak nevezhetem. Apám mellett a második […]