Posted by
Posted in

Ránk tört az ősz

Az avarlakók, már nem dúlásra, nyugalomra vágynak, Gyorsuló ütemben verekszik az ősz! Eső lesz… mának. Sárga és színes leveleket sodor mindenfelé az ősz, A horizont tele van ilyen-olyan felhővel. Te meg, nősz. Gyönyörű és új tavasz sincsen minden alkalommal, Ősz miért lenne mindig szép? Vagdosok fakardommal… Hűlő időben mindenféle történetekről hallani, Ernyőt is cipelni kell, […]

Vízcseppek olvadása
Posted by
Posted in

Vízcseppek olvadása

  Zizegve hull le a ködszerű pára – izzik, és olvad a vízcseppnyi bőr – átlátszó üvegre szerelmet rajzol a pillanat; pihen a mindig szaladó, örök idő.   A pirosló nap már aludni készül, álmosan hunyorog az ablakon át… – mosolygok; oly hangtalan oson hátadnak ívében végig a vágy…   Ujjaim hegyén a mézízű szappan, […]

Posted by
Posted in

Hősszerelmes

Meditálás a szerelemről… Fiatalon te lány voltál vagy fiú, mindegy most már… édes, Ha, egyszer te voltál a tántoríthatatlan hősszerelmes… Elsodort az érzés, kiélvezted minden pillanatát, Ha megláttad, máris érezted a torkod szorítását… Legfontosabb volt, hogy a kebled duzzadt a jó érzéstől, Közben meg nem tudtad, eltávolodtál a józan-észtől… Évek, azonban nem állnak meg, elszaladnak, […]

Posted by
Posted in

Vérbogár

„Kiskanizsa szép helyen van, mert a templom közepett van.” – mondja a népdal, amelyet dúdolgatok éppen. Bennem különösen szép helyen van, a szívem legmélyebb zugában, ahonnét soha, semmi és senki nem fogja tudni kitépni. Fogalmam sincs, tudod-e, hol van pontosan Kiskanizsa, nem tudom, mit hallottál róla. Azt biztosan, hogy sáskáknak hívják az embereket, akik idevalósiak, […]

Posted by
Posted in

Atya

Ezt is megértük, elmúlt a hatvan éved, Nem öregszel, Te élted, még mindig éled. Persze, már nem vagy olyan fitt, fiatalos, De nyugdíjas… megelégedett, mosolygós. Az élet messze sodort minket egymástól, Így túl sokat nem merítettünk egymásból. Együtt voltunk katonák, mint tervtáblások, Sok élményünk volt, mit nem éltek meg mások. Van két fiad, de sajna […]

Posted by
Posted in

Gyermekkorom

Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam, Egykeként neveltek, de szigorúan. Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek, Jó érzésű, jó emberek neveltek. Mindez persze mai világban nem előny, Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn. Ezen persze kicsit változtatni tudok, Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok. Engem még megtanítottak jóra, szépre, Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre. Akkor még nem tudtam, […]

Posted by
Posted in

Elengedni

Elengedni   Remegő kezem már régen nem érzem, kabátom alatt velem fázik a szél… Csak a fehér köd szól; egy elhaló frázis, mely éppen oly hamis, mint amilyen szép.   Egyedül nézek most szét, a messzeségbe. A láthatár írisze halovány kék – színe már megfakult, de gyönyörű így is; tükrében sejlik még a tavaszi ég. […]

Posted by
Posted in

Ez minden

Ez minden Nem sok, s mégis, rengeteg. Apró gyermekkéz, melybe,  ahogy nő, egyre több fér bele; gyöngyök, üveggolyók..  Sokszor kalács, olykor viszont éppen hogy csak kenyér, az első szál cigaretta, – a kiváncsi izgalom, mely előtte ég, s a bűntudat, mely utána még sokáig, oly sokáig belülről emészt.   Ez minden. Virágok sóhaja, az otthon melege. Egy […]