Posted by
Posted in

Tiszavirág-szerelem

Tiszavirág-szerelem Hol van már a júliusi napfény, a hullámzó tó, vidám kacagás, az önfeledt mámorkeresés, a végtelennek hitt csókok, két szív együtt dobogása, két szempár boldogságtól csillogása? Hová tűnt a mindent megszépítő érzés? Nem volt más, csak egy félreértés? A sorsa volt, hogy a nyárral együtt távozzon, sárgás-piros levelekkel ő is elhulljon, és a zizegő […]

Posted by
Posted in

Egy vagyok csak

Ténfergek csak A forralt bor illatában, Az ünnepi nyüzsgés Feszült áradatában. Egy vagyok csak A sok közül. Ez is mint több másik, Csak egy mulandó év lesz, Beiglivel igyekszem A szomszédos térhez. Egy vagyok csak A sok közül. Karácsony díszeivel Fegyverzem fel magam, A tömegben eltűnik, Elszálló halk szavam. Egy vagyok csak A sok közül. […]

Posted by
Posted in

Rád gondolva

Rád gondolva Milyen rég volt, mikor érinthettelek, most szomorúságban élem napjaim, én múltunk emlékeiért reszketek, míg hullámcsend mossa a tó partjait. Csókod simította fáradt szememet, rövidke boldogság, csak ennyi jutott, álmaink temették rozsdás levelek, miközben a bíbor Nap vízbe bukott. Rád gondolva újra élem a varázst, indigóéjben kereslek szüntelen, egy gyengéd mosoly a gyermekünk arcán, […]

Posted by
Posted in

Csak látomás / a temetőben

A temető csendje megidéz egy percre… Bárcsak itt állhatnánk egymást átölelve! Elmondanád nekem, van-e ott fenn élet, elmondanád, meddig vágy` vissza a lélek. Én is elmondanám, mennyire hiányzol, én is elmondanám, könnyek között, százszor. Egymásba font kezünk, s az “örökké” vágya, erőt adna neked, s nekem, e világra. Tudom, csak látomás… De itt élsz szívemben, […]

Posted by
Posted in

Az emlékezés napja

Az emlékezés napja Elcsendesül a táj, sápadt a napsugár, köd szitál, ezüstként csillog a láthatár, hárfáján játszik a szél, csak nektek mesél, és mi emlékezünk a gyertyák fényénél. Szeretteink, akik örökre távoztak, akikért mécsesek ezrei lobognak, hideg márványágy őrzi drága testetek, angyalok vigyáznak és rózsakeresztek. Zizegő avarágy figyeli bánatom, fájdalom sóhaja nem csitul ajkamon, fényes […]

Posted by
Posted in

Mindig emlékezek rád

Mindig emlékezek rád Ezernyi szikrázó fényben jössz felém, lángcsipkés jelenés – könnyfelhők mögött, hárfahangú szél emlékekről zenél, míg megáll az idő ég, és föld között. Testedre simul a végtelen fátyla, ezüst-kék hajad zafír éjbe merül, szemed íriszén ezredévek vágya, arcodra létezések titka feszül. Ködpillangó száll,- elidőz sírodon, ezüstös derengésben halvány remény, szikrázón lebeg alkonyi bíboron, […]

Posted by
Posted in

Ellopott emlékek!

Halottak napján ünneplő ruhát öltenek a temetőkertek, mindenütt virágok, gyertyák, koszorúk, mécsesek. Magamban állok a jéghideg, néma márvány előtt, könnyek árja messzire elkerüli szemeimet. Az emberek suta vigaszként azt mondják, emlékezz vissza a boldogító szép emlékekre. Fontolgatom: milyen igaz…jó tanács, de mi van, ha nincsenek szép emlékeink? Nem mindenkinek adatik békés, boldog, felhőtlen, szeretettel teljes gyermekkor. E […]

Posted by
Posted in

Temetőben

Temető, gyász, sírok. Virágok és bánat. Szívünk ettől jobban biztosan nem fájhat. Így talán múlás fáj égő gyertyaszálnak… Elmúlik az élet… Ez örök keresztünk. De sokan elmentek, akiket szerettünk! Gyertyát gyújtunk értük, rájuk emlékezünk. Millió kis gyertya melengető fénye, vidd fel a sóhajunk, fel a magas égbe, hogy vigaszt kaphassunk könnyekért cserébe. Mert itt élnek […]

Posted by
Posted in

Lábnyom

  Megfagyott lábnyom olvad utánad, a blúzom is lassan kigombolom… Istenem, hát ennyi, ami emlékül tőled megmarad? Itt-ott egy eltűnő lábnyom, s behegedt sebek a blúz alatt… 2020. február 4.

Posted by
Posted in

Precízen, vagy sehogy!

Az ánti’ világban még éltek, szokásból… öreg bölcsek, Kik elmondták fiatalnak, miért rossz lenni ökörnek… Oktatták a józan észt is és munkához hozzáállást, Tanították a néha bizony kellő. vigyázzban állást. Én is éltem akkoriban, a csodára is vártam, tettem érte! Igazságomat azonban kiugró, nagy szerencse nem kísérte… Az óta is fejtegetem az életem szám-rejtvényét, De […]