Posted by
Posted in

Oximoronos haikukban

Egy tucat meditációs gondolat… Villámháború Zajlik rét, mező fölött. Mélytengeri csend… * Bennem van a zaj, Agyamban a vér dobol. Fülbe… süket csend. * Bármily sötét is Felleg, ideér… derű. Az esővíz lágy. * A reményünk, oly’ Nagy fegyver, túlélésben. Álmok altatnak. * Erős szenvedély, Erősebb az életnél. Le lehet szokni. * Csak némán a […]

Posted by
Posted in

Ha az ember…

Ha az ember jő, hát jöjjön. Ha az ember lő, hát lőjön. Ha az ember nevethet, hát nevessem. Ha az ember szerethet, hát szeressen. Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk! Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk! Vecsés, 2012. július 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 4/4.

Hol vagy már, kedvesem? Vágyam irányít, nagyon rejtelmes eme világ. Hiányzol, régen voltál, testemben, vajon, mi rág? Gyere már, várlak, remegek érted, csillagvirág. Élek én tökéletes, reális vágyakkal, De nem bírok az üres konyhaasztalokkal, Várlak már én tégedet… tele tányérokkal… Agyam és a testem már annyira vár… Sőt, szerelem ösvénye is miránk vár… Közelséged old […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 3/4.

Hol vagy már, kedvesem? Ó, te borús felhő már, látásod is szívet elszorít. Ó, kedvesem, ha itt lennél és az ölelésed szorít… Ó, te felleg, minek vagy fejem felett, rád én nem vágyok. Ó, kedvesem, már majd’ megőrülök, rád, annyira vágyok! A létem előjött, minden csak bőn dübörög bennem, Nem vagy itt, amire vágyok minden […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 2/4.

Hol vagy már, kedvesem? A vágy bősz bizsergése lúdbőrösséget okoz, Ha nincs ott a partnered, az élet ezzel pofoz. A gondolatok is nehezülnek És nagyon vaddal kiegészülnek… Csak egy éjszaka, a földöntúli boldogság, De élet, ha nem adja, lesz elkárhozottság. Kérdések halmozódnak, igazi válasz nélkül, Bennem a vágyódás, katasztrofálisan mélyül. A bizsergés, eluralja eremet, Forróvá […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 1/4.

Hol vagy már, kedvesem? Európai stílusú haikuban… Vágy bizsergése, Lúdbőrösséget okoz. Nehéz lélegzet * Megnehezülnek A gondolatok. Érzők! Tehetetlenség. * Oly’ földöntúli Boldogság, szeretgetni! Beteljesülés. * Gyűrött lepedő, Tán’ vasalásra szorul. Idő rablása. * Másnap ismét csak Kívánalom lényege. Megint lepedős! * Gyötrő bizsergés, Napközben is támadó! Libabőr levét… Vecsés, 2016. július 21. – Kustra […]

Posted by
Posted in

OXIMORON gondolatok… 4.

Haikukban filozofálva… Eldobott jövőnk Múltbeli szavaival Vágyom a jövőt! * Legyél Te csak ott, Ahol én kéne legyek. Elérhetetlen. * A legtöbb ember Nem lát tovább orránál. Hiszi, ő a legjobb! * Sokan vannak, kik Szépre érzéketlenek! Ők az észosztók. TAVASZ: Orgonavirág Nyílik, gyönyörködtető. Temetőben szép. * Duna kiárad, Mindent maga alá gyűr. A gát […]

Posted by
Posted in

OXIMORON gondolatok… 3.

Filozofikus felfogásban… Kiléptél a kapun, megláttalak, gyönyörű vagy ma, Annyira szép, hogy nem való vagy e csúnya világra. * Körülöttem a nagy néma csend halkan ásítozik, De lehet, hogy éhes, gyomra hangosan áhítozik. * Terhem a máról a holnapba, görnyedten cipelem, Könnyen venni az akadályt, semmi súlyom nincs nekem * Érzem, hogy életemből elköltözött már […]

Posted by
Posted in

OXIMORON gondolatok… 2.

Filozofikus felfogásban… Elfojtott vágyakban tobzódnak hevült testek, Simán megszűnnek, oly’ nagy plátói szerelmek. Hajnali harmatban tárt karokkal futnék eléd, De még fekszem, és csak, egy álmot gondolok beléd. Megállítanám én a szerető, emésztően kedves képeket, De a harag nem engedi, betonba betapossa a lelkeket. Völgyecske ölében csobog egy apró patak, Vize mérgezett, már kipusztultak a […]

Posted by
Posted in

Téli argentin tangó…

A télről, versben és tankában írt a szerzőpáros… Szél úrfi pejként, Zabolátlan, mint vadló. Patanyom, hóban. Hópihékkel érkeztem. Ő vár! Tudtam, éreztem. * Látom, hogy a szél, a kert fái között vircsafttól, olyan, mint egy rítus! Lehet, hogy buta, mint a sötét éj, ő azt hiszi, hogy ilyen a virtus. * Kis hópelyhekkel Tangózik a […]