Fénylőn száll hozzád a gondolat, belőlem cseng a csönd. Messze vagy. Szívembe lopott halk szavak… Szótlanul szeretni, sejtelem. Tudsz-e elcsendesedni nekem? Mondd, hogy nem reménytelen!
Szerelem, Te csodás égi tünemény, Nem vagy más, csak kémiai esemény! Meglátod a szerelmed tárgyát? Megérzed irántadi vágyát? Benned is beindult az érzés? Már nincs is benned a kétség, és… Szerelem oly’ mint egy Isteni sugallat, Magához von, elragad, ez egy nagy falat Boldogság… elmerülés a boldogságban, Továbbélés ezen Isteni csodában… Szerelem, Te csodás égi […]
Lázálomban… ábránd Érzés él, szunnyad! Nem fél, a széllel szárnyal. Érintés hiány. * Érzés felébred, Szellő, vad széllé éled! Szív is bizsereg. * Simogatásod Észveszejtő, remegek! Vesztő élvezet… * Térdem már inog, Szél száll, minket nem kímél. Simítom nyakad. * Vágyam, már ébred, Csókod, szinte már érzem. Meleg a nyálad. * Szerelem vihar Képében tépem […]
Van, ki szeret, van, kit szeretnek. Ez bizony része az életnek, De van, ki nem tud szeretni És aki nem mutatja ki. Nem tud örömet szerezni, Aki azt nem mutatja ki, Pedig része lenne életnek, Látni, érezni, hogy szeretnek. Budapest, 1997. május 2. – Kustra Ferenc
Fel és fel és fel Tisztelet, hisz: Szeretem magam. Imádlak téged s minket, tisztelem minket. 2. Tudom, hisz: Téged: ím’ látlak. Téged s minket: lám hallom. Érzem bennünket. 3. Én A szépre vágyom, a jót parancsolom, de meg is csináltam. 4. Én is A szépre vágyom, a jót parancsolom, […]
