Posted by
Posted in

Rozsdaszínű ősz

(Anaforás, 10 szavas duó) Hamarosan elkezd az ősz rozsdásos lenni, Színeinek kavalkádja, meg tündökölni. Hamarosan bemutatja új ruháját ősz, Kelleti magát, rángatózva, mint egy dizőz. (septolet) Színvarázs Csábos hatás, Szemnek varázs. Ősz blúza aranysárga, Rőtbarna a szoknyája. Illeg-billeg, Míg díszeleg… * (3 soros-zárttükrös) Ami suhan a fák között, az már az ősz szele, Még csak […]

Posted by
Posted in

Gyász…

Halottak napja. Meghalt a biztos remény. Temető. Mécses. * Míg sírhant nedves, Gyászidő is szükséges. A gyász is véges… * Még sírhant nedves. Szárad! Gyászidő letelt… Sír gyorsan szárad. * Sírhant nem nedves. Száradt! Gyászidő elmúlt… Élet megy tovább. * Száraz sírhalom, Özvegy meg locsolgatja. Könnye kiszáradt. * Száraz sírhalom. Múlik lassan az idő… Magány […]

Posted by
Posted in

Úgy tűnik, hogy…

Versben és európai stílusú haikuban… A holdvilág szép! Nem enged messze látni… Élet vaksága. * Az élet egy szétfolyt, elkent matt festék… Eredménytelen nap. Bánatos esték, Teszik rá a koronát a sikertelenségre. Még mattnál is rosszabb, Hold éjszakai fénye. * Életutam fogy, Múlt szele vihart kavar… Életből, múltba. Vecsés, 2002. november 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Békés legyen a karácsony

Fodrozódnak a Fehér, súlyos hófelhők. Hóesés, gyenge. * Fenyőágakat Az udvaron átfesti. Ott nincsen gyertya. * Meleget ad a vígan roppanó tűz, a kandallóban, Fenyőfán a gyertyafények, varázsolnak a szobában. Gyerekek és a felnőttek is mind-mind kíváncsiak, Ajándékról, mikor téphetik le a papírokat. * Sok szaloncukor Lóg a fának ágain… Szeretet terjeng. * Ünnep, vacsora, […]

Posted by
Posted in

Hosszú volt az utam…

Hatvanhét éve már, mozdultam, Hosszú utamra elindultam. Jól ordítottam, megkaptam a saját tempót. Mindig igyekszem kihozni belülről a jót. * Tudatlanok oly’ Bőszen támadják, jókat! Harcom, egyedül. * Igyekeztem, megterveztem a jövőmet, De nem kaptam, csak kézlefogó őröket. Nem volt elég őr, így kaptam kritikát is, Nekem így minden lett, antiszociális. * Gátoltak, mások, Mert […]

Posted by
Posted in

Halottak napi gyertyaláng

Európai stílusú Tankában és haikuban Voltak őseim. Tőlük van eredetem. Már árva vagyok. Gyertyaláng az élet, a fénye iránytű, Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű. * Kiket ismertem, Azokat úgy szerettem. Emlékként élnek. * Halottak napján Megyek a nyughelyükhöz. Szeretet gyertya. * Voltak őseim. Tőlük van eredetem. Már árva vagyok. Elképzelni sem tudom, milyen […]

Posted by
Posted in

Csak lebegek

A pokol délceg, Csak áll a kínpad mellett! Engem fektet rá. * Csak lebegek a lét felett És körülvesz a nagy ármány. Élem idegen életem, Nem is véd esőtől párkány. * Kemény göröngyök, Majd kívülről kopognak… Hamuvá leszek… Vecsés, 2005. április 28. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…

Posted by
Posted in

„Fürtből”

A gémeskút csak Áll, itatók fürtjében. A marhák, bőgnek. * Elhagyott kútnál, Öreges emlékfürtök! Múlt még visszanéz… * Emlékből fürtök Lógnak elhagyott lakban. Szélvihar tör-zúz! * Erkélyen lógnak Fürtökben vad darazsak. Nem inzultálni. * Álmomban vágyak, Fürtökben tülekednek. Reggelre tűnnek. * Fények villantak, Árnyak, fürtökben lógtak. Rövid szépség-kép. * Hóborította Kis-szűzhavas dombokon, Holdfény fürtökben. * […]

Posted by
Posted in

Már talán…

Vénségemre felismerést tettem, És már talán, kicsit bölcs is lettem. Emberek sem nem szépek, se nem jók, De, ha kell bárkivel jó-pofizok. Minden nappal múlik az idő, életóra ketyeg, Van homokórám is, abban a homok: pereg, pereg… Már csak lassan zakatoló az életvonatom, Az utazó homokóra… pereg monotonon. * Élet kezdődik, Folytatódik, véget ér. Sors? […]

Posted by
Posted in

Lélek harca?

Türelmetlenül battyog a kísérő szellemem, Odatartja az arcát, hátha jól pofon verem… Én csak tudom, hogy a lelkem fehéren, vattásan kemény, Rajta meg én vagyok az örökös gombolatlan mellény. A vágyam csak hajt, szorgalmaz, és szinte üldöz, velem küzd! Hiába mondom neki, együtt vagyunk, testemet ne űzd! Emeld az arcot, Közönyöd, magadról le! Béke, szeretet. […]