Posted by
Posted in

Mindent a maga idejében

Mindent a maga idejében Gyuszi lassan ballagott hazafelé. Keresztül az úton. Az utcára az ágait kilógató diófa alatt. A piroskapus állatorvosi rendelő előtt. Közben jóleső telítettséget érzett a gyomrában. A magyarázat egy jól megtermett görögdinnye. Gyuszi alig pár perce fogyasztotta el, jó étvággyal, jóízűen. Ő, egyedül, együltében. Maga sem hitte volna volna, hogy belefér. Belefért. […]

Posted by
Posted in

A mi földünk

A mi földünk     Talajt megázza eső. De véle szikkadasztja a hő. S a szél száradja.   Talaj fanő, eszünk… banánt.   (A sorok szótagszáma: 2-3-2-7-2-5 .4-4)

Posted by
Posted in

EVŐK

EVŐK Más kenyér   Más kenyér! Épp olyan mint a Most… Nem fogyasztjuk, miért? Húst!   2. Készen-hús   Készen-hús! S a kakas megmaradt. Íme hogy hangja bőg. “Vért!”   3. De más vért   De más vért. Megalvadt, beléfolyt, milyen szép! a zsemlé- be.

Posted by
Posted in

A FESTŐ EBÉDJE

A FESTŐ EBÉDJE A festő festett. Már elmúlt fél egy is. De itt még nem tartunk. Azzal kezdődik: hogy a festő fogja ecsetjét, vászonját, palettáját és kimegy a kertbe. Kisétál vagy inkább: kisiet, hisz el kell kezdeni mielőbb. Már előtte a kész kép, lelki szemei előtt. Apró, aprócska csillag, amint körbe-körbejár egy gigászi, lélegző, vízzel […]