Posted by
Posted in

Zúg a vihar

Zúg a vihar, félrevert harang dacára, Senki nem figyel a segélyes szavára. Már nincs erőm szólni, csak állok, mint vitéz Aki vesztes csata után, csak áll és néz. Vajon kihúznak-e a holt nyugalmábúl? Tér és idő nekem vajon még kitágul? Tekintetes Pech rám néz, gúnyol nevetve… Reá vitézre, kinek kardját elvette. Budapest, 2000. augusztus 17. […]

Posted by
Posted in

Gaz csábító vagy ámító?

Olyan vagy, mint habcsók a karácsonyfán… nekem erre nem telik. Olyan vagy, mint az ima, nem hallik… a harangot félreverik. Olyan vagy, mint a délibáb… mesés, nagy szemkápráztató. Olyan vagy, mint illó tünemény… valóság elaltató. Pedig kívántalak, vártalak, egész életemben, De nem jöttél és meghaltam, a saját végletemben. Szerencse! Te nem vagy a híres, gaz […]