Posted by
Posted in

Nem tudok már semmit se

Úgy érzem… lelkemet vasalt ló paták tapossák, Rajtam ugrál világ, bakancsban… gyalázatosság! Jó már nincsen, nekem régen kihalt, élet eb-rudal, Fénybe néznék, de az meg, amit a sötétség ural. Nem tudok én már semmit… semmit se, A szivárvány sem világít ide. Nézd, egy pár gyík milyen boldogan szalad, Fű, virág tavasszal új tőről fakad, Bár […]