Posted by
Posted in

Az emlékezés napja

Az emlékezés napja Elcsendesül a táj, sápadt a napsugár, köd szitál, ezüstként csillog a láthatár, hárfáján játszik a szél, csak nektek mesél, és mi emlékezünk a gyertyák fényénél. Szeretteink, akik örökre távoztak, akikért mécsesek ezrei lobognak, hideg márványágy őrzi drága testetek, angyalok vigyáznak és rózsakeresztek. Zizegő avarágy figyeli bánatom, fájdalom sóhaja nem csitul ajkamon, fényes […]

Posted by
Posted in

Mindig emlékezek rád

Mindig emlékezek rád Ezernyi szikrázó fényben jössz felém, lángcsipkés jelenés – könnyfelhők mögött, hárfahangú szél emlékekről zenél, míg megáll az idő ég, és föld között. Testedre simul a végtelen fátyla, ezüst-kék hajad zafír éjbe merül, szemed íriszén ezredévek vágya, arcodra létezések titka feszül. Ködpillangó száll,- elidőz sírodon, ezüstös derengésben halvány remény, szikrázón lebeg alkonyi bíboron, […]

Posted by
Posted in

Temetőben

Temető, gyász, sírok. Virágok és bánat. Szívünk ettől jobban biztosan nem fájhat. Így talán múlás fáj égő gyertyaszálnak… Elmúlik az élet… Ez örök keresztünk. De sokan elmentek, akiket szerettünk! Gyertyát gyújtunk értük, rájuk emlékezünk. Millió kis gyertya melengető fénye, vidd fel a sóhajunk, fel a magas égbe, hogy vigaszt kaphassunk könnyekért cserébe. Mert itt élnek […]

Posted by

Bucsy Balázs: Hová sietsz?

Zihálva fordulok be a József utca sarkán, majd az eresz mellett megtámaszkodom. Nem hiába, a nyári meleg nem a futásra lett kitalálva, de mit tehetek, sietek. Ahogy az izzadt kezem hozzáér a falhoz észreveszem, milyen csupasz, a több évtizedes vakolat fejmagasságig, az utca hosszán végig hiányzik. A téglák között a malter már régen kipergett, ujjamat […]

Posted by
Posted in

Fáj a hiányod

Fáj a hiányod Félve lépek az avaron, ne zavarjam szelíd csönded, virágcsokor a kezemben, elhullott már minden könnyem. Szél suttog a te hangodon, hárfán a dallam csupa báj, őszi levél egyre pereg, hiányod nagyon-nagyon fáj. Fehér, lila virágtenger borítja be a halmokat, gyertyák füstje száll az égre, távolból szól a harsona. Reszkető fényekben látlak, arcodon […]

Posted by
Posted in

Halhatatlanok

Halhatatlanok Hajlongó hófehér szirmokon eső csordogál, bánat zihál elfelejtett régi sírokon, és borzong a nyugtalan világ, csöndjébe csüggedt fájdalom váj. Lángokban lobogó emlékek kis kincsei a múló létnek, emlékszel? – Bennem, mint végtelen film pereg újra a pillanat, ölelnélek, hol vagy?… Kérdezem. Árnyak osonnak a sírkertben, hozzájuk szólok – Te, Te vagy az? Szél lebbent […]

Posted by
Posted in

Pista Bácsi (Turi István) in memoriam II.

Ma végleg elmentél Pista bácsi, Én, akartam kiáltani; ácsi! Fekete had kísért az utadon, Volt ez, mint holló nász az ágakon. Úgy szólítottál: „Édes Ferikém”. Ez rezeg bennem, ez a szív zeném. Fáj a csuklóm, kinek mutassam meg? Csak úgy elmentél, hogy bocsássam meg? Rokonok voltunk, bízom barátok, Torkom összeszorul, nem sikoltok. Könnyem kicsordult végső […]

Posted by
Posted in

Ez az élet?

Milyen élet ez? Én, még csak huszonkét éves vagyok, De már apát és társat gyászolok. Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem, Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem… Eddigi életem, nem egy jó leányregény téma, Megyek a szakadék széléig… úgy tűnik, ez séma. Ezt elviselni! Kérem, ehhez kell az erős véna. Életemben még, a jónak nyoma […]

Posted by
Posted in

Mindenszentek

Kitekintő: haikuban A tömegsírban Névtelenek fekszenek. Ők is hőseink. * Halotti máglyák Lobbannak Indiában. Ott ez szertartás. * Van, hol nem félnek Haláltól. Dicsőséges. Tán nem mennek el… * Vannak még törzsek, Hol mindenki ünnepel. Közös búcsúzás. * Vannak oly’ helyek, Ahol fehér a gyász színe. Halotti tor van. * Nálunk fekete A gyász színe. […]

Hiányod megfagyott bennem
Posted by
Posted in

Hiányod megfagyott bennem

Hiányod megfagyott bennem Hajamba túr az őszi szél Emlékszel? Álltunk az áprilisi szélben… Most november zúgva fújja az emlékezés galád halál énekét a gyertyaláng felé, s minden csepp könnyem jégtövis mi a szívembe szúr, s a téboly bennem a hangodon kacag. Fagy-bilincs szívemen a bánat. Szorít míg sírodhoz ér lábam és a vizes avar fedi […]