Posted by
Posted in

Őszi elégia

Őszi elégia Elmúltak, elszálltak a napsütötte idők, elkezdtek hullani a lágy őszi esők, az égen szürke fellegek, a földön tarka avar, reggelente hideg köd mindent ölel s betakar. Régi ismerősként köszönt a sapka és szövetkabát, egy cipőmre ragadt sárfolt pöffeszkedve szalutál, a szél pedig, e kis komisz, ha figyelmem lankad, hideg borzongással fújja el nyugalmamat. […]

Posted by
Posted in

Az eső elmossa…

Csatári Anita: Az eső elmossa… Az eső elmossa a lábnyomot… Akkor is, ha beteg volt, ha szenvedett. Akkor is, ha még nem jelentett beteget. Akkor is ha lehetett volna még lépte. Akkor is, ha a vihar ketté tépte. Akkor is, ha még nem is tudott lépni, Kicsi lába nem tudott sárba érni… Az eső elmossa […]

Posted by
Posted in

Élet-körforgás

Kezdet, Születés, Ébredés … Élet. Fejlődés, Haladás, szép Remények. Hit, Boldogság, Álmok és Vágyak. Csalódás, Félelem, Fájdalom, Bánat. Bizalom, Kötődés, Szenvedély, Szerelem. Kalandok, Barátság, Humor, Érzelem. Veszteség, Hiány, Üresség, Elbukás. Optimizmus, Erő, Bátorság, Kitartás. Békesség, Megnyugvás, Emlékek, Magány. Vég, Öröklét, Elmúlás … Halál.

Posted by
Posted in

Csillagok gyermeke

Mint kárhozott, kit búja öl, s élte holtáig gyötör, úgy vagyunk a világunkban rab és egyben börtönőr. Mint űzött vad, ki menekül, s lelkét adná az életért, küzd, nagy szíve dobban, de a halál mindig utolér. Mint sasmadár, ki égbe száll, de nem éri azt el soha, itt lent nekünk e szép világ mindig is […]

Posted by
Posted in

Véres könny

Füstszagú légben fénylik a város s vér-patakoktól izzik a múltban. Csontkoponyája könnybe borultan. Visszhang Wanda Spirit Véres könny című festményére

Posted by
Posted in

Don kanyarban vagyok, még élek…

Vágyakozás… versben, apevában, haikuban… Negyvenkettő, június tizenegyedike óta itt vagyunk, Akkor érkezett ide, talán elsőként, éppen a mi rajunk! * Csak Messzi Távolból Vagy Te velem! De, szívem Tied! * Itt Van még Illatod, Rám ölelted! Vágylak, de nagyon! * Juj, de szeretnélek szeretni, Könnyes szemeidet csókolni! Jó lenne, ha nem hullajtanád a könnyeidet Én […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban harcolt a miért!

Magas, szürke a fal velem szemben, ködből kiépítve, Látom én, hogy ennek aztán nem lehet menni hegyibe… Itt az ismeretlent, nem világítja meg a boldog nyárias nap. Jókat eszik, alszik, megáld és küld a halálba, a tábori pap! Itt a ködből jön a halál, egy nagy repeszakna, vagy csuló képébe… Ha felrobban, elrepít minket a […]

Posted by
Posted in

Két megemlékező apeva

Így (is)   Te- meghalsz. Kilenc év… Tedd országod Egy Nagy Világgá! Megjegyzés: Tutenhamon egyiptomi fáraóról   A tovább!!-király   Túl… korán… távozol! Kisfáraó. Maradsz, de trónon!! Megjegyzés: Sziptahról, a 16 évesen elhunyt egyiptomi gyerekfáraóról

Posted by
Posted in

Az életről

Születés, halál Az élet két végpontja. Közte van élet? * Születéstől a Halálig tart az élet Kinek, mint ad sors… * Gyerek az élet Bimbója, kivirágzik Átveszi élted. * Hagyatékodat Nem viszed el magaddal. Nehogy elherdáld. Vecsés, 2013. április 6. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban

Posted by
Posted in

Doni hőseink…

Versben és haikuban Tábortüzek fénye akkor nem világított az égre, Mert azt látták volna és akkor az életeknek vége! Mikor írtak halványzöldes színű tábori levélre? Melegedés nélkül a húsuk szinte lefagyott, Tudták, a muszka lövész vastag pufajkát kapott. A vaksötétben csak a hó fénye világított, A sok harcedzett… bánatkönnyeket potyogtatott. Másnap már a világosban, harminchét […]