Posted by
Posted in

Két megemlékező apeva

Így (is)   Te- meghalsz. Kilenc év… Tedd országod Egy Nagy Világgá! Megjegyzés: Tutenhamon egyiptomi fáraóról   A tovább!!-király   Túl… korán… távozol! Kisfáraó. Maradsz, de trónon!! Megjegyzés: Sziptahról, a 16 évesen elhunyt egyiptomi gyerekfáraóról

Posted by

Bucsy Balázs: Hová sietsz?

Zihálva fordulok be a József utca sarkán, majd az eresz mellett megtámaszkodom. Nem hiába, a nyári meleg nem a futásra lett kitalálva, de mit tehetek, sietek. Ahogy az izzadt kezem hozzáér a falhoz észreveszem, milyen csupasz, a több évtizedes vakolat fejmagasságig, az utca hosszán végig hiányzik. A téglák között a malter már régen kipergett, ujjamat […]

Posted by
Posted in

A Városban járt a Tavasz

A városba tegnap betört a Tavasz A Pesti úton zuhant hirtelen Rügyező napban, zöld fák alatt Otthonra lelt a Tavasz Ballagtam éppen a Duna felé S égtek lelkemben kis virág-dalok: Különösek, furcsák, újak, sötétek, Arról, hogy meghal sok lélek Elért a Tavasz és súgott valamit, A Pesti út beleremegett, Hess, hess: röpködtek végig az úton […]

Posted by
Posted in

Az életről

Születés, halál Az élet két végpontja. Közte van élet? * Születéstől a Halálig tart az élet Kinek, mint ad sors… * Gyerek az élet Bimbója, kivirágzik Átveszi élted. * Hagyatékodat Nem viszed el magaddal. Nehogy elherdáld. Vecsés, 2013. április 6. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban

Posted by
Posted in

Doni hőseink…

Versben és haikuban Tábortüzek fénye akkor nem világított az égre, Mert azt látták volna és akkor az életeknek vége! Mikor írtak halványzöldes színű tábori levélre? Melegedés nélkül a húsuk szinte lefagyott, Tudták, a muszka lövész vastag pufajkát kapott. A vaksötétben csak a hó fénye világított, A sok harcedzett… bánatkönnyeket potyogtatott. Másnap már a világosban, harminchét […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban jéghideg van

Mínusz negyven fokban, csak a havas, hideg jég dominál, Árokban meleg nincs, melegedésre a jég nem használ. Élvezik, ha sokat lőnek, puska és löveg csöve melegszik, Kezüket, hátukat kicsike, halálos hővel melegítik. A legények ott, otthon… érző, szerető emberek Ők itt a mínusz harmincban, csak félig fagyott testek. Kaptak aztán jobb felszerelést, de a mínusz […]

Posted by
Posted in

Az utolsó vers

A szavak messze elkerülnek, Ajkamon a csend mosolyog, Szívemre hajol a magány, Céltalan tájakon bolyong.   Átnéz az idő felettem, Szeme a távolba réved, Tudom, hogy végtelen csordul, Nekem csak emlék az élet.   Lábam már nem visz az úton, Bénaságát borítja lepedőm, Kezemből csusszan a kőre, A megmarkolt földi időm.

Posted by
Posted in

Héja

A héja repül a galamb után, Mert enni szeretne ma délután. A galamb, ő a béke… menekül, Utolérik, halállal szembesül. Vecsés, 1999. május 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Bölcselettel…

Ironikus meditáció… El fog érkezni, amikor biztosan, mán’ a halál ormán ülök, Ahol lassan, élvezettel, bedarálnak az ördögpata küllők És meg nagy bölcselettel közben, rohamra hívást fütyülők! Nos, hogy ott nyekergés is legyen, nekiállok… hegedülők! (3 soros-zárttükrős) Akkor már majd a levegőt is csak hason veszem, Kínomban, majd hason leszek és megáll az eszem… Akkor […]