Posted by
Posted in

Csillagok gyermeke

Mint kárhozott, kit búja öl, s élte holtáig gyötör, úgy vagyunk a világunkban rab és egyben börtönőr. Mint űzött vad, ki menekül, s lelkét adná az életért, küzd, nagy szíve dobban, de a halál mindig utolér. Mint sasmadár, ki égbe száll, de nem éri azt el soha, itt lent nekünk e szép világ mindig is […]

Posted by
Posted in

Véres könny

Füstszagú légben fénylik a város s vér-patakoktól izzik a múltban. Csontkoponyája könnybe borultan. Visszhang Wanda Spirit Véres könny című festményére

Posted by
Posted in

Don kanyarban vagyok, még élek…

Vágyakozás… versben, apevában, haikuban… Negyvenkettő, június tizenegyedike óta itt vagyunk, Akkor érkezett ide, talán elsőként, éppen a mi rajunk! * Csak Messzi Távolból Vagy Te velem! De, szívem Tied! * Itt Van még Illatod, Rám ölelted! Vágylak, de nagyon! * Juj, de szeretnélek szeretni, Könnyes szemeidet csókolni! Jó lenne, ha nem hullajtanád a könnyeidet Én […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban harcolt a miért!

Magas, szürke a fal velem szemben, ködből kiépítve, Látom én, hogy ennek aztán nem lehet menni hegyibe… Itt az ismeretlent, nem világítja meg a boldog nyárias nap. Jókat eszik, alszik, megáld és küld a halálba, a tábori pap! Itt a ködből jön a halál, egy nagy repeszakna, vagy csuló képébe… Ha felrobban, elrepít minket a […]

Posted by
Posted in

Két megemlékező apeva

Így (is)   Te- meghalsz. Kilenc év… Tedd országod Egy Nagy Világgá! Megjegyzés: Tutenhamon egyiptomi fáraóról   A tovább!!-király   Túl… korán… távozol! Kisfáraó. Maradsz, de trónon!! Megjegyzés: Sziptahról, a 16 évesen elhunyt egyiptomi gyerekfáraóról

Posted by
Posted in

Az életről

Születés, halál Az élet két végpontja. Közte van élet? * Születéstől a Halálig tart az élet Kinek, mint ad sors… * Gyerek az élet Bimbója, kivirágzik Átveszi élted. * Hagyatékodat Nem viszed el magaddal. Nehogy elherdáld. Vecsés, 2013. április 6. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban

Posted by
Posted in

Doni hőseink…

Versben és haikuban Tábortüzek fénye akkor nem világított az égre, Mert azt látták volna és akkor az életeknek vége! Mikor írtak halványzöldes színű tábori levélre? Melegedés nélkül a húsuk szinte lefagyott, Tudták, a muszka lövész vastag pufajkát kapott. A vaksötétben csak a hó fénye világított, A sok harcedzett… bánatkönnyeket potyogtatott. Másnap már a világosban, harminchét […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban jéghideg van

Mínusz negyven fokban, csak a havas, hideg jég dominál, Árokban meleg nincs, melegedésre a jég nem használ. Élvezik, ha sokat lőnek, puska és löveg csöve melegszik, Kezüket, hátukat kicsike, halálos hővel melegítik. A legények ott, otthon… érző, szerető emberek Ők itt a mínusz harmincban, csak félig fagyott testek. Kaptak aztán jobb felszerelést, de a mínusz […]

Posted by
Posted in

Héja

A héja repül a galamb után, Mert enni szeretne ma délután. A galamb, ő a béke… menekül, Utolérik, halállal szembesül. Vecsés, 1999. május 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Bölcselettel…

Ironikus meditáció… El fog érkezni, amikor biztosan, mán’ a halál ormán ülök, Ahol lassan, élvezettel, bedarálnak az ördögpata küllők És meg nagy bölcselettel közben, rohamra hívást fütyülők! Nos, hogy ott nyekergés is legyen, nekiállok… hegedülők! (3 soros-zárttükrős) Akkor már majd a levegőt is csak hason veszem, Kínomban, majd hason leszek és megáll az eszem… Akkor […]