Hazám! Óh, hazám, nekem te vagy a mindenem, Fiad, állampolgárod vagyok; ezt szeretem! Büszke vagyok, hogy a Kárpát-medencébe magyarnak születtem, Hogy anyanyelvemnek a legeslegszebbet, magyart nevezhetem. Aki ide született, itt éljen és itt haljon! Küzdjön hazáért és a magyarokért a falon… Magyar lóval, magyar fegyverrel és magyar bort igyon! Aki ezt nem bírja és elmegy, […]
– Hé, Csílár, add már azt a zöldséget! – szólt rám Gergő hangosan. – Már vagy tíz perce csak bambulsz. – Ne haragudj, csak elgondolkoztam – feleltem szárazon. – Mindjárt kész vagyok. Villámgyorsan szelni kezdtem a sárgarépákat, éles késem hangosan csattogott a tükörsima, saválló konyhapulton. Az egész, hatalmas konyha egy ezüstszínben pompázó, műtőasztal-tisztaságú cellaként […]
Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim! Haza sorsa Önök kezében van! Kérem, tegyenek… itt még élet van. Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim! Szeressék feltétel nélkül hazát, Piacon vegyék makói hagymát… Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim! Oly szép dolog a nemzetköziség… De még él a haza, nem tűnt el még. Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim! Gondozzátok magyarságot, hazát, Ne veszítse ezer éves múltját! Nagyságtok! Kigyelmetek! […]
Hőstörténetünk… Az oszmán Szulejmán szultán, Az Mohács környékén járván, Ezerötszáz huszonhatban, Belegázolt, az hazába. Győzött Eger ötvenkettőben, Elesett négy évvel későbben. Szigetvárnál, az gaz szultán, Ötvenhatban ostromol mán. Számára Szigetvár vívása, Erővel elfoglalása, Délnyugat-Dunántúl bírása, Hatalma megszilárdítása. Ne feledjük ki védte a várt, A tiszttartó, horvát Sztancsics Márk. Vitézek kétszázan, vértben, Hazafias szeretetben. Szembe velük […]
Hazánkat eső veri, vihar dúlja. Hazafi arcunkat a könny áztatja… Magyar! Harcolj a szép kis hazánkért, Istenért, hazáért, a családért! Óh, hazám, köszönöm, hogy szerethetlek, Ez tán’ elűzi sötét fellegeket… Köszönöm, hogy a fiad lehetek, Jó gyermekedként, mindent megteszek… Magyar vagyok én ide születtem, Magyar vagyok, ide köt életem, Magyar vagyok itt élek, itt lakok, […]
Mi férfiak egy nőért nem könnyezünk! Mi hazafiak, hazánkért könnyezünk… Behunyt szemmel a kezünk zászlót lenget, Nyitott szemmel meg, nem látjuk a rendet? Vecsés, 2009. május 2. – Kustra Ferenc József
Akai Katalin Véres macskakövek Futott a lány a véres utcán, Barna haja utána lebbent. Varkocsa indulót vert a hátán, Szakadt cipője a kabát zsebben. Véres macskakövek halálról mesélnek Rettegő szemekkel körül nézegetett, Csak tank ne jöjjön, rebegte csendesen. Rongyos harisnyáján kinézett lábujja, Hogyan jut majd haza? A Teremtő tudja. Véres […]
