Posted by
Posted in

Kiverem a biztosítékot

Napok óta figyelem, hogyan csinálják. Hogy mindig jó a kedvük. A gyerekek. Az egyik, ami feltűnt, hogy szinte megállás nélkül mozog a kezük, vagy a lábuk. Furábbnál furább módon. Bárhol is legyenek. Mozognak. Ha sétálunk az utcán, a lányom egy méterrel előttem ugrabugrál, előreszalad, lábat emelget, dudorászik, beszél. Magában. Jól érzi magát. Sokáig tervezgettem, érlelgettem […]

Posted by
Posted in

Odavagyok magáért

Odavagyok magáért, rettentő humoráért, fura modoráért, szakálláért. Odavagyok egészen, a számát még ma elkérem, noteszembe bevésem, kalandképpen. Szeretném, ha üzenne, s megkeresne, pár órácskára titokban velem nevetne. Nananana nananaaaa… hmhmhmhm hmhmhmm, papapapa papapaaa, tadadaaadaaaaaaaaa…

Posted by
Posted in

fogceremóniák

Hidat avatok ma, s koronázok, fogceremóniák sora előtt állok. Első alkalom, hogy szájat ezért tátok. Fogdoktornőm szerint túl erősen rágok, vagy tán éjjelente csikorgatva hálok. Ezzel fogaimnak láthatóan ártok. Egyelőre ebből kiutat nem látok. Porcelánfogakkal vigyorgok majd rátok. Azt hiszitek, tán jobb sors vár rátok?

Posted by
Posted in

Ahogy te horkolsz

Ahogy te horkolsz, nem horkol úgy senki, csak te tudsz álmodban is az agyamra menni. Békés pihenésem csendjét felverni, teljes hangerővel fülemet hergelni. Próbálom türelmem végig megőrizni, de hogyan, ha óránként erre kell ébredni??? Mivel tudnálak kedvesen rávenni, hogy levegőt csak reggel akarj venni…

Posted by
Posted in

Fülembe nyávogja

Fülembe nyávogja panaszát egy macska, úgy néz ki hogy ma már abba se hagyja. Bánatába annyira beleéli magát, észre se veszi, hogy adtam neki kaját.

Posted by
Posted in

inspirálkonspirál, hasadba lyukat dumál

mit egy költő kitalál, az kėrem a vers-spirál. ha a rimekkel jól konspirál, verselėsre inspirál. de ìgy is mondhattam volna, hogy mit egy költő kitalál, az kėrem a rìm-spirál. ha a szavakkal jól konspirál, kuncogásra inspirál. vagy ìgy: mit ez a nô kitalál, a hajad tôle égnek áll. ha egyszer ô nekiáll, hasadba lyukat dumál. […]

Posted by
Posted in

Miért nem vagyok meztelen

Szaunában hozzám lépett fesztelen, megkérdezte miért nem vagyok meztelen. Döbbent arccal mondtam majdnem: szemtelen! De mutatta többek példáján szenvtelen, szabály ellen én vétettem kétségtelen… Elszaladtam szégyenlősen, nesztelen.

Posted by
Posted in

Felkérem magam táncolni

Felkérem magam táncolni, táncparkett közepén magam zenéhez láncolni. Hívogatom magam viháncolni, elengedni mindent, mi ráncolni akarná homlokom. Magam kézen fogom, tovább levegőm nem rontom. Hajam kibontom, hátra vetem, s azt nevetem, tudom, kik látnak velem tartani vágynak. De csak állnak, és várnak. Magukat visszatartva a vágynak ellenállnak.

Posted by
Posted in

Ősz pillád nem rebben

Elmentél szép csendben, ősz pillád nem rebben, szavaid visszhangja remeg a testemben. Részvétek tengerén evezek elveszve, sajnálat fojtogat nyugvást nem engedve. Csónakom kikötöm, könnyeim letörlöm, emlékeim rólad poharamba töltöm. Ha most itt lehetnél, vidáman nevetnél, történeteiddel lábamról levennél. Szeretném arcomat temetni kezedbe, ezt a gyors búcsúzást senki nem tervezte. Tudom itt nincs vége, ez is […]