A temető csendje megidéz egy percre… Bárcsak itt állhatnánk egymást átölelve! Elmondanád nekem, van-e ott fenn élet, elmondanád, meddig vágy` vissza a lélek. Én is elmondanám, mennyire hiányzol, én is elmondanám, könnyek között, százszor. Egymásba font kezünk, s az “örökké” vágya, erőt adna neked, s nekem, e világra. Tudom, csak látomás… De itt élsz szívemben, […]
Sóhajok Felszakadó sebek még fájnak, az emlékek visszatalálnak, szélben lobogó gyertyák fénye a szeretet örök ösvénye. Még sajog, de szelídül a gyász, és ajkunkon örök a fohász, újra átéljük létezésük, tudjuk, majd mi is hazatérünk. Apró pillanatok mesélnek, fellobbannak gyertyák fényében, a szélhárfán nekünk üzennek, lángörvényben újjászületnek. Emlékpillangók ezüstködben, sóhajtások a fehér csöndben, a miértekre […]
Régi időkben, varázs honunkban Élt valaha valami valakivel Története örökké fennmarad, könnyekben Génben, tettben, lelkekben Üzeni amerre jár a szellem e lelket Egy lány, nő, asszony, anya megtört, szorítóan Elfojtó bágyadt, leplezettül kesernyés életét Mételyezett álmok, felperzselt szívben A reménytelen szerelem, mely adatott Mikor megadatik személye, de lelke sérült S nem kell neki Egy nő […]
Nálad vagyok – gondolatban körbefon karom, s mint bilincs a rabon kulcsol a gondolat, érez a test. Zúgjon hát veled a vágy és szaggasd le rólam a kínokat. Hozzád megyek – gondolatban körbeleng illatod, s mint mezítelen vad öröm, kísért a képzelet. Veled leszek – gondolatban ölellek, mint borostyán a fát. Indáin bomló zöld levél […]
Elválni tőled oly nehéz. … Füledbe súgom, szeretlek. Arcodat simítja most a kéz, Édes szerelmem, Ne tedd meg! Maradj velem, karomban hadd tartsalak. Maradj velem, hisz oly kevés már a nap. Lehunyt már az élet dele. Találkozásunk alkonyat, ne bánja senki se. Lenyugvó napsugár melegén, lobbanjon szikrát a Te meg Én.
Hiányod megfagyott bennem Hajamba túr az őszi szél Emlékszel? Álltunk az áprilisi szélben… Most november zúgva fújja az emlékezés galád halál énekét a gyertyaláng felé, s minden csepp könnyem jégtövis mi a szívembe szúr, s a téboly bennem a hangodon kacag. Fagy-bilincs szívemen a bánat. Szorít míg sírodhoz ér lábam és a vizes avar fedi […]
Jártam szellővel a táncot, benned voltam bánatod. Eloltottad már a lángot, könnyes szemmel bánhatod. Esőfelhő nyári égen, leszek benned zivatar. Vihart zúgva égre vésem, hogy az élet kifacsar. Árokmeder vízzel telik, benned dúl még a vihar. Könnypatakká majd így válik, a bú árad, betakar. Derül az ég, árok apad, benned leszek halk kacaj. Csorgó könnyek […]
Ő volt nekem, Dobay Joci bácsi. Szívesen mondtam volna, hogy; ácsi! Nyolcvanegy volt, eljárt már az idő… Az én szívemben örök emlék ő. Olyan volt, kit mindenki szeretett, Sugárzott belőle a szeretet. Ember volt ő végig nagybetűvel. Vele beszéltem úgy: mint EMBERREL. Megtisztelt az élet, hogy ismertem, Hogy a tanítómnak nevezhetem. Apám mellett a második […]
