Posted by
Posted in

Csak látomás / a temetőben

A temető csendje megidéz egy percre… Bárcsak itt állhatnánk egymást átölelve! Elmondanád nekem, van-e ott fenn élet, elmondanád, meddig vágy` vissza a lélek. Én is elmondanám, mennyire hiányzol, én is elmondanám, könnyek között, százszor. Egymásba font kezünk, s az “örökké” vágya, erőt adna neked, s nekem, e világra. Tudom, csak látomás… De itt élsz szívemben, […]

Posted by
Posted in

Sóhajok

Sóhajok Felszakadó sebek még fájnak, az emlékek visszatalálnak, szélben lobogó gyertyák fénye a szeretet örök ösvénye. Még sajog, de szelídül a gyász, és ajkunkon örök a fohász, újra átéljük létezésük, tudjuk, majd mi is hazatérünk. Apró pillanatok mesélnek, fellobbannak gyertyák fényében, a szélhárfán nekünk üzennek, lángörvényben újjászületnek. Emlékpillangók ezüstködben, sóhajtások a fehér csöndben, a miértekre […]

Posted by
Posted in

Teréz anya

Régi időkben, varázs honunkban Élt valaha valami valakivel Története örökké fennmarad, könnyekben Génben, tettben, lelkekben Üzeni amerre jár a szellem e lelket Egy lány, nő, asszony, anya megtört, szorítóan Elfojtó bágyadt, leplezettül kesernyés életét Mételyezett álmok, felperzselt szívben A reménytelen szerelem, mely adatott Mikor megadatik személye, de lelke sérült S nem kell neki Egy nő […]

Posted by
Posted in

Nálad vagyok

Nálad vagyok – gondolatban körbefon karom, s mint bilincs a rabon kulcsol a gondolat, érez a test. Zúgjon hát veled a vágy és szaggasd le rólam a kínokat. Hozzád megyek – gondolatban körbeleng illatod, s mint mezítelen vad öröm, kísért a képzelet. Veled leszek – gondolatban ölellek, mint borostyán a fát. Indáin bomló zöld levél […]

Posted by
Posted in

Maradj velem

Elválni tőled oly nehéz. … Füledbe súgom, szeretlek. Arcodat simítja most a kéz, Édes szerelmem, Ne tedd meg! Maradj velem, karomban hadd tartsalak. Maradj velem, hisz oly kevés már a nap. Lehunyt már az élet dele. Találkozásunk alkonyat, ne bánja senki se. Lenyugvó napsugár melegén, lobbanjon szikrát a Te meg Én.

Hiányod megfagyott bennem
Posted by
Posted in

Hiányod megfagyott bennem

Hiányod megfagyott bennem Hajamba túr az őszi szél Emlékszel? Álltunk az áprilisi szélben… Most november zúgva fújja az emlékezés galád halál énekét a gyertyaláng felé, s minden csepp könnyem jégtövis mi a szívembe szúr, s a téboly bennem a hangodon kacag. Fagy-bilincs szívemen a bánat. Szorít míg sírodhoz ér lábam és a vizes avar fedi […]

Leszek benned
Posted by
Posted in

Leszek benned

Jártam szellővel a táncot, benned voltam bánatod. Eloltottad már a lángot, könnyes szemmel bánhatod. Esőfelhő nyári égen, leszek benned zivatar. Vihart zúgva égre vésem, hogy az élet kifacsar. Árokmeder vízzel telik, benned dúl még a vihar. Könnypatakká majd így válik, a bú árad, betakar. Derül az ég, árok apad, benned leszek halk kacaj. Csorgó könnyek […]

Posted by
Posted in

Elment a tanítóm.

Ő volt nekem, Dobay Joci bácsi. Szívesen mondtam volna, hogy; ácsi! Nyolcvanegy volt, eljárt már az idő… Az én szívemben örök emlék ő. Olyan volt, kit mindenki szeretett, Sugárzott belőle a szeretet. Ember volt ő végig nagybetűvel. Vele beszéltem úgy: mint EMBERREL. Megtisztelt az élet, hogy ismertem, Hogy a tanítómnak nevezhetem. Apám mellett a második […]