Posted by
Posted in

Hiányzol

Hiányzol, de nagyon Erzsóka, Munkád elszólított külhonba. Úgy mennék már hozzád, Ugye, te… akarnád? Szeretetet kötnénk csomóra. Már úgy hiányzik egy kis móka, Otthonom és álmaim bókja. Szép arcú ismerős, Ember, igazi Hős, Aki falaimat lebontja… * Otthon lennénk, főztödet enném, Mit kérnél, rögtön meg is tenném. Szívből segítenék, Együtt, szépen élnénk. Vársz te engem, […]

Posted by
Posted in

Pista Bácsi (Turi István) in memoriam II.

Ma végleg elmentél Pista bácsi, Én, akartam kiáltani; ácsi! Fekete had kísért az utadon, Volt ez, mint holló nász az ágakon. Úgy szólítottál: „Édes Ferikém”. Ez rezeg bennem, ez a szív zeném. Fáj a csuklóm, kinek mutassam meg? Csak úgy elmentél, hogy bocsássam meg? Rokonok voltunk, bízom barátok, Torkom összeszorul, nem sikoltok. Könnyem kicsordult végső […]

Posted by
Posted in

Pista bácsi (Turi István) in memoriam I.

Te Pista bácsi; hiányzol. Magad után, nagy űrt hagyol. Az élted rövid volt, de tartalmas, Ahogy én tudom, nem volt unalmas. Most április hetedikén Csak úgy elmentél, csendeskén. Körorvos voltál, fő orvos lettél, Világutazóként jeleskedtél. Pista bácsi; már itt nem vagy, De szívemben a helyed nagy. Nagy ember voltál és nemes lélek, Emléked is éltet, […]

Posted by
Posted in

Nagy ötletem…

És erotikába hajló… Nagy ötletem támadt Gizike, Bújjunk mi egymásba ízibe. Derekát ölelem, Ne legyen félelem. Így kufircoljunk lényegibe. Kegyed, oly’ édes, úgy kívánom, Várok… majd a hasára mászom! Izgalom, izzasztó, A vágy meg támadó… Heves viszont-csókját, úgy vágyom. Nagyságám, térdeljen már ide, Cirógatom hátát ízibe. Csípőjét markolom, Hátát puszilgatom. Testem nem vár, kezdjük sebtibe’. […]

Leszek benned
Posted by
Posted in

Leszek benned

Jártam szellővel a táncot, benned voltam bánatod. Eloltottad már a lángot, könnyes szemmel bánhatod. Esőfelhő nyári égen, leszek benned zivatar. Vihart zúgva égre vésem, hogy az élet kifacsar. Árokmeder vízzel telik, benned dúl még a vihar. Könnypatakká majd így válik, a bú árad, betakar. Derül az ég, árok apad, benned leszek halk kacaj. Csorgó könnyek […]

Posted by
Posted in

Nem gyűrt a lepedőm!

A magány egyedül, még a lepedőt sem gyűri össze, És csak csendesen ül az ágy szélén, szinte lekötözve… Elűzni magányod, Gyűretlen lepedőd gyűrni… Régen várt óhajom. * A gyűrtelen lepedő meg jól tudjuk semmire nem jó, Aztán meg az ágy szélén ülő magány, rossz tanácsadó! Magányod örökre életedből kizárom, világgá űzöm! Veled akarom…! Szép, simára […]