Posted by
Posted in

Fényem, árnyékot vet…

Amióta élek, fényem árnyékot vet a földre, Emberek észreveszik, látom: borzadnak hőkölve… Félek én, mint édesanyját vesztett kis kölyök… Már egyedül vagyok, minek, kinek hőbörgők? Ráemelem másokra arcomat… őszinte tekintetű. Emberek! Nagyon rosszul látjátok! Nem én vagyok a tetű… Bennem csak támad, régi gondolat… Persze milyen emlékű? Úgy születtem, hogy lettem fénye csak követte gyermek, […]

Posted by
Posted in

Ahogy jő az est…

Ahogy beáll az est, a sok csillag, mint sajka, fölém úszik, És a sejtelmes fényük, kissé vibrálva, lelkembe kúszik. Ha lemegy a nap, éjt, mint fekete köntöst magamra húzom, Már nem látok semmit, sűrű a sötét… benne már csak úszom. Estefelé az égbolt oly’ szép, gyönyörű, mámorító, A milliónyi csillag beborító fénye csábító. Holdsugár fény […]

Posted by
Posted in

Holdfényes éjszaka…

(tízszavas) Előbújt a Hold, érkeznek a csillagok, Légben szállnak esti illatok. (3 soros-zárttükrős) Este a Hold, ha megérkezik, kibújik felhőkből! Csillagok is kilátszanak esti illatfelhőből… Este a Hold, ha megérkezik, kibújik felhőkből! * Égen cselleng néhány hófehér bárányfelhő, Őket terelgeti a huncut szellő. Akolból kiszabadult pár bárányfelhő, Kutya helyett terelget a huncut szellő… Akolból kiszabadult […]

Posted by
Posted in

Holdfény az ősi jel

A holdfényt, TANQ –ban örökítette meg a szerzőpáros… Öreg Hold aluszik, Napsütésben semmit sem lát. Most még, napfény az úr! Kedvesem a Nap, alant jár, Ásítva szívem estre vár. * Este olyan derűs, Felhő nincs, meleg még maradt. De, már Hold is látszik. Nyári est meleget áraszt, Sarlóm ezüstös fényt fakaszt. * Jól beesteledett. Tóban […]