Posted by
Posted in

Vagyok…

(Bapeva) Vagyok, Már élek! Ezt nem kérte, Szülői parancs, Hogy életre keljek. Ha már vagyok, nem féltem, De ennél jobbat reméltem. Óvodásként, órákon múlott Hogy nem haltam meg, hogy nem lett végem? Ifjúságom összetörték, mi végre? * Vagyok, Mert élek! Már nem félek, Hogy mi lesz velem. Napok beszédesek, Elátkozott vagyok én. Hetedíziglen, de miért? […]

Posted by
Posted in

Viharos pillanatok…

Ősszel… az életben is… versben, HIAQ –ban és apevában. Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget, A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget. * Az idő szeszélyes, Kicsit nyár, majd vihar tombol. Fázós magány vacog. * Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal, És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal. * Egy […]