Posted by
Posted in

Cserget a csikós

Csikós cserget és a bús idő ma int felém, sudár hangja kél, a puszta is remeg hevén. Csergető csikós, kezében ostoros nyele, a kőkemény sziken délibáb, a múlt szele. Suhogva száll az ostor, a csergető csikós csak áll, a róna gyér világa már remeg, sós a lég,a dermedő csendben fagyott illatok – csergető idő – […]

Posted by
Posted in

Könnyen indul!

Könnyen indul! Hátradőlsz; most csak a szemed eszik; kint már borban fürdik az ég, lassan aranyba hullnak néma perceid. Párnán nyugszik gondjaid rejteke. Meditálnál, lennél üres kehely, amely cseppenként mézzel lesz tele. De ében felhő, varjúhad károg. Az éhség hírnökei! Hangjuktól meggyötörten riad fel a látnok. Válladra ül. Gyűlölöd és várod igazát. Vánszorgó víg perceid […]

Posted by
Posted in

Ültess fát! – Regélő

Facsemetét ültettem Hej, regö rejtem A jövőt megmentettem Rege, rege rejtem Legalábbis azt hittem Hej, regö rejtem Tartsatok meg hitemben Rege, rege rejtem Facsemete megered Hej, regö rejtem Ereszti a gyökeret Rege, rege rejtem Tavaszra majd hoz rügyet Hej, regö rejtem Virágot is eleget Rege, rege rejtem Minden ágán levelet Hej, regö rejtem Zöldbe szökő […]

Séta a parton
Posted by
Posted in

Séta a parton

Lámpák fényében világít még a sárga lomb. Nem hullt még le mind. Halk neszezés – a gondolat Emlékek tűnnek fel, a múlt velünk itt bolyong, Nem ismerem, jelen vagyok, ki jövőt bontogat. A Tisza csendes, Őt sem ismerem, álmodtam – Talán egy másik életet, “figyelem” amint Emlékek törnek, az arcod változik – Nekem Te nem […]

Átkos éjszakák
Posted by
Posted in

Átkos éjszakák

Átkos éjek jönnek a holnapokkal és nem borul már ránk remény. Nem szólnak már az árnyak, csak suttog a néma éj – csillagtalan az égbolt, lelketlen álarc az életünk. Fegyencek szórnak üres szavakat, mit senki sem ért – vagy érteni nem akar, mert a közöny és a kényelem hasznot húz belőlük. Új világ, örök éj, […]

Posted by
Posted in

Halottaimnál…

Pislákoló kicsi fények árnyjátékát nézem, Az arcod vonásait szeretettel felidézem, Lefolynak a gyertyák és elfogynak az életek, A kis gyertyafüst száll, de fájdalmaink élesek. A gyertyák is majd csonkig égnek Szívemben fájnak az emlékek. Téged már nem hív a létnek szép szava, Befogadott az ég csillagos tava. Az ősi hitű gyertyaláng rívón Pislákol, látom megannyi […]

Posted by
Posted in

Ráérősen meditálok: lenni…

Versben és európai haikuban… Csak úgy ráérősen meditálok a léten vagy nemléten… A nagy és híres kérdésen: „lenni vagy nem lenni”, úgy vélem, Hogy az enyém is a kérdés, pedig a létembe nem kértem. * Jövő kérdése Ez: lenni vagy nem lenni? Merre és hová? * Jövő kérdése Ez: lenni vagy nem lenni? De mégis, […]

Posted by
Posted in

Az idővonat megbízható

Versben, haikuban és apevában elmélkedett a szerzőpáros… Több zsebórám van, mind ketyeg, órás kezeli, Ha van a tömegben is, akkor az unottan figyeli… Bár látni, kapkodnak, igyekeznek időt megfogni… * Idővonat a Kulcsa mindennek, a perc! Nap is így ébred. * A Megélt Perc kulcsa Az életnek. Így éld életed! * Idő csak megy tovább, […]

Posted by
Posted in

Akkor és most

Akkor és most Nézték a Holdat. Ezt a fényes, de halovány, szürkésfehér korongot az égen. Mindhárman. Domin azokkal a szép göndör fürtjeivel. Sklav az enyhén rózsaszín bőrével, nyurga végtagjaival és persze Ikszi. Alig 12 esztendős gyerekek voltak. Tátott szájjal ámultak-bámultak. Ültek az ól mögött, a kukoricás határában., a magasra nőtt fű jól eltakarta őket. És […]