Posted by
Posted in

Vándorkomédiás

Sokat szenved a vándorkomédiás. Rázza őt a rossz utakon döcögő szekér. Nappal koplal, este nincs vacsorázás, Fáradt, mire szénapadlásra felér. Hosszú, döcögős életben semmi sem jó. Vándoréletben nincs normális élet. Ellenséges, lenéző környezet való, A képzelet állít neki síremléket. Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Holnapra várva

Holnapra várva   Fiatal lány áll félszegen a járdán; figyelemre vágyó, félénk fény- gondolat- foszlány.   A távolba mered, mely tán nem is olyan messzi; karnyújtásnyira csak, hol az ég a földet metszi.   A hullámzó horizont kéksége hív, csábít – néhány járókelő jő, majd továbbáll, míg   hirtelen egy szellő átsuhan az utcán; meglöki […]

Posted by
Posted in

Városi tündérmeséimből – Találkozásom Tündér Tányával

    Én naivan, hogy mit hittem? Tündér csak az erdőn terem. A minap a metrón ültem, hallom, tündér szól mellettem. – Ne csodálkozz! Ó te balga. Tündéreket aki hallja, mindegy annak erdő alja, vagy a város éles zaja. Nézem amint szárnyuk villan. Bizony látom egyre több van, tündérségük pompájában, kedves tündér utastársam. Ruhájukon látszik […]