Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 4/4.

Hol vagy már, kedvesem? Vágyam irányít, nagyon rejtelmes eme világ. Hiányzol, régen voltál, testemben, vajon, mi rág? Gyere már, várlak, remegek érted, csillagvirág. Élek én tökéletes, reális vágyakkal, De nem bírok az üres konyhaasztalokkal, Várlak már én tégedet… tele tányérokkal… Agyam és a testem már annyira vár… Sőt, szerelem ösvénye is miránk vár… Közelséged old […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 3/4.

Hol vagy már, kedvesem? Ó, te borús felhő már, látásod is szívet elszorít. Ó, kedvesem, ha itt lennél és az ölelésed szorít… Ó, te felleg, minek vagy fejem felett, rád én nem vágyok. Ó, kedvesem, már majd’ megőrülök, rád, annyira vágyok! A létem előjött, minden csak bőn dübörög bennem, Nem vagy itt, amire vágyok minden […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 2/4.

Hol vagy már, kedvesem? A vágy bősz bizsergése lúdbőrösséget okoz, Ha nincs ott a partnered, az élet ezzel pofoz. A gondolatok is nehezülnek És nagyon vaddal kiegészülnek… Csak egy éjszaka, a földöntúli boldogság, De élet, ha nem adja, lesz elkárhozottság. Kérdések halmozódnak, igazi válasz nélkül, Bennem a vágyódás, katasztrofálisan mélyül. A bizsergés, eluralja eremet, Forróvá […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 1/4.

Hol vagy már, kedvesem? Európai stílusú haikuban… Vágy bizsergése, Lúdbőrösséget okoz. Nehéz lélegzet * Megnehezülnek A gondolatok. Érzők! Tehetetlenség. * Oly’ földöntúli Boldogság, szeretgetni! Beteljesülés. * Gyűrött lepedő, Tán’ vasalásra szorul. Idő rablása. * Másnap ismét csak Kívánalom lényege. Megint lepedős! * Gyötrő bizsergés, Napközben is támadó! Libabőr levét… Vecsés, 2016. július 21. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Oximoronban, haikuban elmélkedés… 1.

Ősz, a végtelen Csend és béke, napsütés. Viharos szellő! * Bátorító hangot hallok, hogy bármit elérhetek… E nagy lehetőség ébreszti bennem a kétségeket! Végiggondolom, már végigálmodtam az összes álmom, De ez csak álom maradt, lehetőség nincs, ezt fájom. Régi fekete-fehér fényképek, már fakultak Velük, már a friss vágyaim is eleve szakadtak. Az ember ne legyen […]

Posted by
Posted in

Így is születhetnek versek

Csak csellengsz kora reggel óta! Az óta nem állt meg az óra! Áttértél, veszett firkálgatóra! Mért tolakszol írni szíre-szóra? Mást-mit tehetek, így kábult fejjel lézengek, Írni képes nem vagyok, csak mérgelődhetek, Az idő meg elmúlt, kínomban csak nevetek. Lehet, hogy már felkelésed is kósza csellengés volt? Az óra rosszul kongatott, de az tán’ nem a […]

Posted by
Posted in

Lélekút kanyarok

Az élet engem, mint titkos kokottot, folyton kompromittált, Aztán meg, hogy tegyek, ne tegyek, vagy eltűrjek, még asszisztált. Így sokat voltam, oly’ lélektani helyzetben, Hogy kintet a saját sorosomból nem leltem. Élet keményen haladt, csattogott, katona csizma lehet rajta, Testem, meg csak ment utána, behúzott nyakkal, mintha húzná pányva… Bizony, hogy, hogy nem volt jó, […]