Posted by
Posted in

Don-kanyari lövészgödörben…

Tudok olyan frontokról, ahol a sár megdermedt, a bőrre száradt. Itt is front van, de itt nincs sár! Jég és hó nézésébe szem megfáradt… Itt már a szemednek nincs izzó, érdeklődő fénye, A végtelen hómező… mit lát, az a mindensége… Korán nősültem, három pici gyermekem vár otthon, Feleségem már meghalt, nélküle van nekünk otthon. Itt […]

Posted by
Posted in

Az öregedés…

Hétköznapi pszichológia… Az öregség, méltatlanul kiszolgáltatottá, magányossá tesz, Akár boldog családban élsz, vagy akár uralkodó vagy. A törődés, a kedvesség, a jó partneri viszony is hiány lesz S Az igazi, kínlódó öregségben… élet-leírt vagy. Ha már szellemi partnered sincs élet, leépülők közé áttesz. Vecsés, 2017. június 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tajtékszínű a nap

Életmúlás… Csodaszép, csendes tajtékszínű a nap, Üstökét megragadjuk, mondá a pap. Makacskodni, hőzöngeni nem szabad, Mert az élet mellettünk csak elszalad. Nehogy hamis útra tévedj, menj tovább, Látod, hogy erdő… kerülj kicsit odább. Hínárba, ha belekeveredsz, jó kilábalni Az életet így lehetőleg jónak átírni. Kontrolláld életed, s esztendő nem múlik hiába, Légy te okos, önmagaddal […]

Posted by
Posted in

Ha az ember…

Ha az ember jő, hát jöjjön. Ha az ember lő, hát lőjön. Ha az ember nevethet, hát nevessem. Ha az ember szerethet, hát szeressen. Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk! Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk! Vecsés, 2012. július 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Nem lelem

Állóharcba bonyolódtam A lövészárok rám szakadt. Nem lelem a gyalogásóm… A nyeléről már leszakadt. Ásnék, de körmöm is törött, Nincsen vezérlő csillagom, Miért küzdök még, mint lökött? Nincsen már ideám, álmom. Vecsés, 2000. március 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Én is

Én is Én is kaptam ágyút, sebet ötvenhatban. Én is éltem ötven-hatos dicsvér évben. Tarta bitó engem is, itt. De hát így jó. Űztem Gerőt, Haza-tudtom adja erőt. Ölém Kádárt, tankra, trónra ahogy ráállt. Szóltam: “Szabad!” Hallám közben a te szavad, te is ugye kiáltottad ezt épp. Ugye? Én is láttam szovjet harcost. Agyon… lőttem. […]

Posted by
Posted in

Majd, néma lesz a csend

Versben és európai stílusú haikuban… meditálok. Lépj tovább, adtak már jó tanácsot, sokan, többen, De ugyan hova menjek? Nem megy ez olyan könnyen… Mások gondolják, a másiknak olyan egyszerű az élet, De nem gondolnak bele, hogy tán’ esetleg, végleg széttépett… Mosoly minek… nincs arcomon, de így tudhatják, nem hamis, De nem jó nekik, mert állítják, […]

Posted by
Posted in

10 szavasok – 4.

Öregszem! Most én még kirándulhatok. Természet befogad, majd oda eltúrázok… * Egyszer én is felmegyek égbe! Talán ott van totál béke? * Sírkertben jártam, felnéztem… égre, Imát mormoltan, magamért is! Mi végre? * Költőóriások, ragyogtok örökön, csillagnál fényesebben, Örök tisztelet él, bennünk, belsőmben… * Legszebb szavakat, Nagymenők írják, éj alatt. Örömkönnyeim folynak, párnám alatt. * […]

Posted by
Posted in

Játszmák

Hétköznapi pszichológia… Szinte mindig úgy van, hogy a pár domináns tagjának Lehet csak véleménye, vagy mondandója! Mindent megmagyaráz, folyvást ossza az észt párjának S Ha igaza van, ha nincs, dől a mondóka! Ő generálója, párja alanya a játszmának. Vecsés, 2017. június 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Mint úr, vezényel…

Merengünk! Van még élettavasz? (3 soros-zárttükrős) Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel… Én izzadtan, fáradtan, csak húzom, ő, meg mint úr, vezényel… Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel… Ő Az úr! Azt hittem, Hogy velem van. Igám csak enyém. Igám csak enyém. Hogy velem van, Azt hittem. Az úr Ő! * (3 soros-zárttükrős) […]