Posted by
Posted in

Végtelenbe zárva

Lányból asszonnyá tördel a tükör, vagy adrogün leszek megint, kit féltékeny istenek ostora hasít majd ketté. Születtem fényből, csillag porából lőszeres hordóba tömött életem robbanni készül. Anyaillatú leszek ismét, mindenekfelett! Hol a fény, hol a csillagpor? Húsból és vérből születek újra, testem a lőszeres hordóban kapja a sebeket. Fájdalomtól kongó dongák között nyújtózkodom, véres kezeim […]

Posted by
Posted in

Csatazaj

Pokolra jut, ki Belzebub sorába áll! Babilon városában fekete köd; a bűn sündörög. Ármány kúszik feléd, tűzben fagyott mosoly s forró üstben, Goebbels rotyogva röhög. Fondorlat, a rád bízott szabad akarat tövis és szilánk az új-régi gondolat kín és szenvedés, nyomában fájdalom, háború s halál. Emészt a bú, a gonosz vádakat kohol az elmékben lángra […]

Séta a parton
Posted by
Posted in

Séta a parton

Lámpák fényében világít még a sárga lomb. Nem hullt még le mind. Halk neszezés – a gondolat Emlékek tűnnek fel, a múlt velünk itt bolyong, Nem ismerem, jelen vagyok, ki jövőt bontogat. A Tisza csendes, Őt sem ismerem, álmodtam – Talán egy másik életet, “figyelem” amint Emlékek törnek, az arcod változik – Nekem Te nem […]

Posted by
Posted in

Magamban

Forrongnak a létkérdések… Senkit nem érdekel, hogy mit írok, Írok így hát, magamnak. Senkit nem érdekel, mit gondolok, Gondolok hát, magamnak. Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. Magamban gondolkodok, írni is magamnak fogok! Gyógyítja lelkemet. Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. Önmagam vagyok. Az egész világ bennem, Bennem, lelkemben ragyog. Lélekben vagyok – […]

Új ige
Posted by
Posted in

Új ige

Másképp hallani régi új igét légvárat építeni mindenek felett, s a végtelen elipszisét pörgetve, suttogva varázsigét reánk áldott zsolozsmát hintenek. Mert nem jár más dícséret, jó szavak mint virágszirom, bársony érintés koldusnak alamizsnát osztanak – lehet, épülnek már az új falak miket ledönt majd új világégés? Nem tudom mivégre bírok még a mindenségben írni, a […]

Posted by
Posted in

Látomások

Látomás, rendben. Ha torz lelket hoz létre? Tartsa magában! * Az optimista látja fényt, az alagút végen… Érzi, látja a vaksötétet a pesszimista… Látja közeledő vonatot a realista… Mozdonyvezető három hülyét lát a síneken. Vecsés, 2014. július 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tükrök között

Tükrök között   Aranyló kondenzcsík a hófelhők alatt. Huncut mosoly, mit alig félig takar egy sietve felkapott, szőke szalmakalap. Félúton megáll, int, mielőtt tovaszalad. Szeme már nem rád néz, de szép emlék marad.   Hisz tudod, a legszebb esték után sem mindig kell aspirin és kávé. Sárga vászonkabátom zsebében csilis csokoládé olvadna össze a sorokkal; […]