Posted by

Bucsy Balázs: Hová sietsz?

Zihálva fordulok be a József utca sarkán, majd az eresz mellett megtámaszkodom. Nem hiába, a nyári meleg nem a futásra lett kitalálva, de mit tehetek, sietek. Ahogy az izzadt kezem hozzáér a falhoz észreveszem, milyen csupasz, a több évtizedes vakolat fejmagasságig, az utca hosszán végig hiányzik. A téglák között a malter már régen kipergett, ujjamat […]

Posted by
Posted in

A lélek örömdala

Jól hallom: Újra felcsendül az Ének, Szárnyalva dalol Két röpke lélek, Érzem veled együtt  Ismét újra élek.   A város morajlik A tető alatt, Friss nyári eső Kopogtatja a falat, Az utca kövein pedig Néhány tócsa maradt.   Bentről hallgatom, hogy szól Az esős nyári ének: Ahogyan a kottát írják A felhők az égnek, És […]

Posted by
Posted in

Lélek-leltár

Lélek-leltár   Kinek csak szájában lobban a gyűlölet és égő átkokkal verné szét a követ; csendbe hull majd az ő dühe, és ha vége,                 fele vétke legyen neki félre téve.   Ki csendjével alkot és oldja a lelked ősi csomóit, és ha kell, érted szenved névtelen kínokat hitedért cserébe.                 Ő ha kérne, áldja útját könnyű […]

Posted by
Posted in

Örök nyugalom

Mikor már téged hívnak távoli fények, és kóborolsz sugárzó csillagtájakon, szívdobbanás, mint meteorütközések, szerterepülnek izzó villámszárnyakon. Míg hologramod fénylőn ível az égre, a perc töredékéig még életre kel, visszahullva, átváltozva égszínkékre, szellemfénye egyesül a végtelennel. A fény örök ölelésében lebegve, a ragyogó világosság magába zár, leszel az égen átsuhanó fénykéve, mely a holdsugár hátán néha […]

Posted by
Posted in

Vár…

Téma meditáció, filozofálva… Mire vár lélek? Ha tudná mire, de nem! Majd, minden eljő… * Vár, mélázva nézegeti az alant elterülő völgyet… Vár mélázva, egy silbak elülső várfalnál, lát egy hölgyet… Vár mélázva, az idő, megszemlélné eljövő jövőket… * Vár-e még élet? Él-e még perc jövője? Idő, csak rohan… Vecsés, 2017. augusztus 6. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Fogkrém

Feltápászkodok. Sajog a hátam, a derekamba belehasít a fájdalom. Már majdnem szitkozódni kezdek, amiért ilyen kemény ez a pad, de aztán rájövök, hogy inkább hálát kell adnom, amiért a Jóisten megajándékozott még egy olyan éjszakával, amikor nem volt fagy. Még éppen elegendő rám a barna kordnadrág, amit pár hete a Tesco melletti ruhagyűjtő mellett találtam, […]

Posted by
Posted in

Lelkek iskolája

Lassan hűvösbe fordulnak az éjszakák. Nappal még teljesen átforrósodok, érzem, ahogy belém tűz a nap, ahogy körülöttem szívja magába a meleget a beton – a focipálya, a kosárlabdapálya, a parkoló. Az a néhány fa, ami magát feszesen kihúzva sorakozik mellettem, kevésnek bizonyul, hogy az egész udvarom fölé árnyékot vessen. Üresen tátongó termeimben a cserepes virágok […]

Posted by
Posted in

Már tudom

Életemben először láttam ekkor túl az emberi testen. Ahogy a szépséges arc fölé hajoltam és beletekintettem az égszínkék szempárba, úgy suhant végig rajtam a felismerés: ennél sokkal többek vagyunk. Nem szövetek, szervek, biológiai folyamatok, még csak nem is gondolatok, érzések által vezérelt élőlények. Sokkal többek. A kristálytiszta tekintetből kiolvastam a végtelent. Eleinte csak megmártóztam benne, […]

Posted by
Posted in

Megfeszítve

Judit rohant. Kegyetlen tempóban hajtotta magát, lábait szaporán rakta egymás után, tűsarkai hangosan kopogtak a szürke betonjárdán. Minden nap ezt csinálta. Csak rohant, és közben semmi másra nem tudott gondolni, mint arra, hogy el kell érnie! Muszáj! Néha felpillantott, szemeit gyorsan körbejártatta a mellette elhaladó embereken, de ilyenkor sem lassított a tempón. Csak egy-egy gyors […]

Posted by
Posted in

Fényfonal

Állunk egymással szemben. Csak nézed a bőröm, amit érinteni vágysz, csak nézed a testem, ami templomod lehetne egy rövid időre. Látom a szemedben magamat. Látom a szemedben a nőt, aki itt és most vagyok. A burkot, amiben élek. És most arra kérlek, te is láss! Oszlasd fel a körvonalaimat! Hagyd szertefoszlani a bőröm! Láss a […]