Posted by
Posted in

Gyermekkorom

Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam, Egykeként neveltek, de szigorúan. Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek, Jó érzésű, jó emberek neveltek. Mindez persze mai világban nem előny, Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn. Ezen persze kicsit változtatni tudok, Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok. Engem még megtanítottak jóra, szépre, Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre. Akkor még nem tudtam, […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 4/4.

Hol vagy már, kedvesem? Vágyam irányít, nagyon rejtelmes eme világ. Hiányzol, régen voltál, testemben, vajon, mi rág? Gyere már, várlak, remegek érted, csillagvirág. Élek én tökéletes, reális vágyakkal, De nem bírok az üres konyhaasztalokkal, Várlak már én tégedet… tele tányérokkal… Agyam és a testem már annyira vár… Sőt, szerelem ösvénye is miránk vár… Közelséged old […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 2/4.

Hol vagy már, kedvesem? A vágy bősz bizsergése lúdbőrösséget okoz, Ha nincs ott a partnered, az élet ezzel pofoz. A gondolatok is nehezülnek És nagyon vaddal kiegészülnek… Csak egy éjszaka, a földöntúli boldogság, De élet, ha nem adja, lesz elkárhozottság. Kérdések halmozódnak, igazi válasz nélkül, Bennem a vágyódás, katasztrofálisan mélyül. A bizsergés, eluralja eremet, Forróvá […]

Posted by
Posted in

A vágy bizsergése… 1/4.

Hol vagy már, kedvesem? Európai stílusú haikuban… Vágy bizsergése, Lúdbőrösséget okoz. Nehéz lélegzet * Megnehezülnek A gondolatok. Érzők! Tehetetlenség. * Oly’ földöntúli Boldogság, szeretgetni! Beteljesülés. * Gyűrött lepedő, Tán’ vasalásra szorul. Idő rablása. * Másnap ismét csak Kívánalom lényege. Megint lepedős! * Gyötrő bizsergés, Napközben is támadó! Libabőr levét… Vecsés, 2016. július 21. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Felvonások…

A szerzőpáros tankában filozofált… Hold, lassan szövi Az álmok nagy hálóját. Csillag van benne. Rég kihunyt, de fénye él, Dicső múltunkról zenél. * Völgybe beszorult Meleget enyhít eső. Gaz is felüdül. Búzaszem között konkoly, Meg-megbújik és rombol. * Alkony szétterül, Bíborpalástja bársony. Sötét színre vált. Holló szárnya verdesi Ablakod. Csendet lesi. * Csendes fuvallat A […]

Posted by
Posted in

Lélekút kanyarok

Az élet engem, mint titkos kokottot, folyton kompromittált, Aztán meg, hogy tegyek, ne tegyek, vagy eltűrjek, még asszisztált. Így sokat voltam, oly’ lélektani helyzetben, Hogy kintet a saját sorosomból nem leltem. Élet keményen haladt, csattogott, katona csizma lehet rajta, Testem, meg csak ment utána, behúzott nyakkal, mintha húzná pányva… Bizony, hogy, hogy nem volt jó, […]