Ki mondaná el a tavaszt? Ki illatozna száz virágot? Ki hozná néked el ugyanazt, mit adott az ifjúságod? Ki fogná megvénült kezed álmodozva, mint fogták régen? Kinek a vállára hajtod fejed? Van, ki éppúgy szeret téged? Ősszel is szép a Nap fénye, s színpompába öltözik a táj! Ki mondaná meg, hogy az élet […]
Hétköznapi pszichológia Freudtól a pszichoanalízis után megkérdezte a kezeltje; „Mit várhat az ember”? A Prof. hosszan elgondolkozva felelte: Az ember kapacitása megnő a szenvedéshez, mert ez a léte És Bizony tovább fog szenvedni, mert embernek ilyen az élete. Bizony, nem lehet megúszni! Ember élete, maga a szenvedése… Vecsés, 2020. március 27. – Kustra Ferenc –Íródott; […]
Hétköznapi pszichológia… Az emberek többsége kizárólag, csak saját érdekeit nézi, Közben meg a felebaráti szeretetről csak, papol. Emberek azt nézik, mik, a másikon átlépés lehetőségei És Még, segítségnyújtást is elmulasztandó, hátrafarol. A mai világban már, mindenki, mindenki ellen van. Szabadkézi… Vecsés, 2017. október 6. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia Egész életemben pozitívan hittem, hogy előre haladtam De, téves eszmék, állítások rakása vezetett félre. Így öregen kiderült, nem mentem sehová, magam csak zsákoltam! Én Azt hittem van rálátásom, de nem volt… félre vagy egészre! Látod a hit sem mindenható. Szerencsém sem-nem volt, nem arattam… Vecsés, 2017. január 22 – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… A földön, két lábbal álló ember vagyok, Gyenge vállal, gönyén cipelem a sorsom. Tudom, ha már megszülettem, meg is halok, S Közben meg, a poéták útján vánszorgom. Mindvégig kutatom, hogy vajon… ki vagyok? Vecsés, 2017. június 7. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… A bűn jeges, hirtelen halála az erénynek, Nem feltétlen a nevelésed eredménye. Kicsiny időpercnyi mind, a létek, elenyésznek, S Kérdés, kit, mikor ér el bűnös múlás réme. Harc állandó, a szántás-barázdák nem enyésznek. Vecsés, 2017. július 2. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… Az öregség bajjal jár, ezért néha sírok egy kicsit Hajnalonta a napfényben fázósan ébredek. Magamhoz térve, sajnálom élet elveszett kincseit S, Hogy, mikor ér ide a halál, ezen elrévedek… Siratom, múlt rossz életem… még azért élnék egy kicsit… Vecsés, 2017. június 22. – Kustra Ferenc
Mostanában nem valami jól érzem magam. Egyedül maradtam.Valójában mindig is egyedül voltam. Beteg vagyok. Testileg lelkileg. Ráadásul most ment el a kedvesem. Voltam a felső tízezerben,voltam a kétkezi munkások barátja és most itt élek a középső világban. Legtöbbször leülök egy padra és gondolkozok. Magamat adom. Megnézem a húszéves magam és megnézem a mostani magam Megnézem […]
Hétköznapi pszichológia… Van, kit állandóan természetes, gonosz indulatok, hátsó szándékok vezetnek. Erről lemondani, ezen változtatni az érintettek nem tudnak. Akinek természetes, hogy az élet dolgaihoz, hozzáállásai ilyenek Az Nagy bajban van, ha ez természetes életvitel, élni csak így tudnak. Bizony az ilyen torz, beteg lelkek… okozói tragikus következményeknek. Vecsés, 2018. március 10. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… Az éveink elfogynak, De, hogy mennyi van, senki (miért?) nem mondta. Végleg le, mikor fogynak? Tán’ Elvész, vagy újrakezdődik évek sora? Halál szól; biz’ nem fognak! Vecsés, 2017. május 31. – Kustra Ferenc
