Posted by
Posted in

Lobogott

Csak elgondolkoztam… Szívem lobogott, Mögöttem lég, porzott, Vágy kicsit okoskodott. Nem, kicsit se mocskoskodott, Senki sem akaratoskodott, Vágy helyén, folyóparton tobzódott. Szerelemben senki nem huzakodott, Sőt, az élet közben békésen mormogott, Közben senki se, semmit nagyon el nem rontott. Így valahogy volt, valamelyest jó életrészlet, De az már hol van, mert, nagyon elkallódott, hová lett? […]

Posted by
Posted in

Emlékek földjén

Csak kotorászok, Meg tán’ kutakodok, Részeiben matatok. Nem tudom, jók-e a módok, Bizony, előjönnek fohászok, Közben meg csárdást, bizony nem járok! Sokszor megmaradtak a régi álmok, A fontosabbakra még mindig úgy vágyok… Amikor, ha lelek egyre, akkor hurrázok. No, de minek a sok emlék, mit elraktározok, Mert csak arra jó, hogy fülig érő szájjal ámulok… […]

Posted by
Posted in

A létem legmélyén…

Élet tengerén A létem legmélyén, Partra érés szépségén? A rossz… kikötője szélén, Majd estefelé a nap végén… Mi lesz este a létem kék egén? Bizony, a szép lelkem abszolút mélyén, Állandó viharok dúlnak… a legszélén, Tolakodót be nem fogadó csík mezsgyéjén. Biz’ így élek én, a végső elmúlás mezsgyéjén, Még kicsit tengetem az életem, létem […]

Posted by
Posted in

Jelen van a hőség!

Itt van a hőség, Ez nem újféleség, Vele küzd létezőség. Meleg tűrés vakmerőség? Izzadó higanyban görcsösség… Hőmérő rosszallása hülyeség! Melegben megbolondulni veszettség. Hinni, hogy eljött a vég, tehetetlenség, De ekkora hőség… lehet reménytelenség. Melegben eljött a nyári idő, most van bőség, Felhők elmenekültek, nem küzdenek… hőség-bőség? Ezt a hőt nehezen bírjuk… győz az elviselhetőség? Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Remény

Nincs a reménynek, Sem a félelemnek; Hiánya a semminek. A remény mesterségesnek, Teljesülés lehetetlennek, Tűnik… olyan messzi végtelennek. Reménytelenségek, már végtelenek, Az önfeledten bízók meg eszetlenek, Nem hiszik, hogy reményeik lehetetlenek. Emberi létet többek közt fönntartják remények, Amik többnyire a képmutatás, s nem az erények… Ember remél, míg él! Úgy tesz mintha; éltetnék remények… Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Múlt a pillanat

Múlt a pillanat, Ami már megmaradt, Enyészetbe… beragadt. Ha fontos volt a pillanat, Valami tán’ emlékként maradt, Előkeresni, biz’ nagy feladat! Átkutatni az emlék raktárakat, Megkeresni az eltűnt pillanatokat, Emlékezést segítőn, a gondolatomat. Érzést elővenni nem lehet, az nem gondolat, Ha nincs meg a pillanat, vond le a tanulságokat, Utólag egyeztesd az életkitevő vég-órákat. Vecsés, […]