Posted by
Posted in

Szeretnélek megtalálni…

Isten, hol vagy? Szeretnélek megtalálni… Minden idegszálam, testem minden Sejtje tudja és érzi, hogy létezel. Kereslek a nap minden pillanatában. Fürkészem a bezárt eget nappal, a Sejtelmesen világító holdat, És a pislogó csillagokat éjjel. Folyton szólítalak, de nem felelsz, Néma vagy, mint hatalmas hegyek. Isten, hol vagy? Szeretnélek megtalálni… Harmati Gyöngyi S.D.G.

Posted by
Posted in

Az apró örömök művészete…

Tudsz-e felhőtlenül örülni, csakúgy magáért az örömért? Tudsz-e önfeledten kacagni, mint a játszadozó kisgyermek? Tudsz-e felszabadultan nevetni saját botladozó éned fura dolgain? Tudsz-e gondtalanul létezni bár a bajok árja fejed fölött csapdos? Tudsz-e az élet apró dolgainak is őszinte szívvel örvendezni? Talán tudnék, ha tanítana valaki. Óh, hányszor hallottam már tanultál volna, amíg iskolába jártál. Oktattak […]

Posted by
Posted in

Harmati Gyöngyi: Valamikor…

Az idő végtelen horizontján megszülettem valamikor… Az idő egy Isten által kijelölt pontján elmúlok valamikor…Lét és nemlét e két láthatatlan pontja között a távolság könyörtelenül fogy napról napra. Felkavaró kérdések az álmot messze űzik, az éjszaka árnyai hűséges szövetségestársaim. – Mennyi őszinte sóhaj szállt fel az égbe? – Mennyi szívdobbanás halt el némán hiába? – […]

Posted by
Posted in

Bölcselettel…

Ironikus meditáció… El fog érkezni, amikor biztosan, mán’ a halál ormán ülök, Ahol lassan, élvezettel, bedarálnak az ördögpata küllők És meg nagy bölcselettel közben, rohamra hívást fütyülők! Nos, hogy ott nyekergés is legyen, nekiállok… hegedülők! (3 soros-zárttükrős) Akkor már majd a levegőt is csak hason veszem, Kínomban, majd hason leszek és megáll az eszem… Akkor […]