Posted by
Posted in

Viharban madárdal

Csendesen csöpögött, S most tombol. Csak békés szellő volt, S most orkán. Messzire költözött Az égbolt. Fellegek ülnek a Nap trónján.   Villámok sújtanak: Fényesek. Mindenhol sötét köd: Vészjósló. Ki gyáva, azonnal Elmehet. Röppen egy madárraj: Száguldó.   Én mégis hallok egy Éneket. Magas fa tetején Béke van. Veréb dala üti Szívemet: Énekel a világ […]

Posted by
Posted in

Veréb lép…

Veréb tép… 1. Veréb tép. A zsemlét, amit dobsz, ügyes kéz, de hát törd el. 2. Veréb tép. A zsemlét, amit dobsz, ügyes kéz, s verébként száll. 3. Veréb tép aranyszín levélkét. (…) Bevégzén, odébblép. És?  

Posted by
Posted in

Maradnék

Napsütés és vándormadár Hozzám most már búcsúzni jár. Csillagos ég, fonnyadt virág Betonház titeket felvált. Nem én bűnöm, nem én hibám: Börtönöm visszajön hozzám. Rácsos ablak, lakótelep Láthatom még rengeteget. Utcán eldobált szemetek Láttam azt is, épp eleget.   Nyár végi hűvös este Szemem ablakból megleste, Ahogy a távoli sorház mögött Szürke felhő mindent odébb […]

Posted by
Posted in

A világ tetején

Egy hegy tetejéről beláttam Az igazi valóságot, Az ember életében lévő Összes boldogságot.   Sima víztükrön Megcsillanó fényt, Sűrű nádat, kacsákat, S millió rejtélyt.   Eget átszelő madarakat: Ó, azok a rikoltozó sirályok! Szabadjára engedik hangjukat, Magamnak is ilyesmit kívánok.   Hogy lehessen mindent, Lehessen örülni, Az élettel szárnyalni, És harsányan nevetni.   Lehessen mások […]