Posted by
Posted in

Sok perc… magányban

Magányról meditálunk… Mindig egyedül lenni, magányba bebújva… Este, egyedül feküdni, várni a reggelt… Éjjel rémálom… átélni, izzadni furcsa, És a sötétben képzelni, társas életet. (apeva) Ágy Rideg, Lepedő Izzadt, gyűrött. Hiú ábránd volt. * Percek múlnak, a szívem dobogása épp lassul, Fárad sóhaj, elhagyja a magány izzadt ajkát, De ő mellettem csak fekszik, elmenni… nem […]

Posted by
Posted in

Az életem

Az életem, már fáradt neszezése, lassan csöndbe torkollik! A halál útján. csak elnézem, milyen szépen is pitymallik… E táj már nem zenél, nyugalom öleli a fasori fákat, Az életem már kiürülve henyél, így viseli a mákat! Létem elfáradt… Új nap dereng… szép látvány. Nekem jut, csak csönd s magány. Csodás e hajnal, Szép napot ígér… […]

Posted by
Posted in

A magány üressége…

Avagy az üres magányosság? Hátamon csorog a száraz verejtékem, Törölgetem, ez nekem már semmiségem… Árnyékban meg fázok, ez az ürességem. Még Neked Is jut fény, Állj ki bátran! Ne rettegj, kérlek! Sorsom árnyékos oldalán élem életem, A semmi közepében… fázok, verejtékezem. * Sós-keserű cseppek sűrűn gördülnek le az arcomon, Közben meg erőlködve emlékezek… régi harcomon… […]

Posted by
Posted in

A magánynak nincsen bája

Kopogó lépteimmel igaz, lassan de, megyek előre… sehová. Az árnyat adó fák alatt visz előre a magányom… de, sehová. Kívülről látják rajtam, hogy bensőmben magány az úr, Közben meg soha nem voltam ilyen messze… szívbe szúr. Üres szívem, kiolvasztó lángperzselést kapott, A magányom, most elköltözik… hol eddig lakott! Vele volt hosszan együtt éltem, közben lét […]

Posted by
Posted in

A csendem az enyém?

Elmélkedés Európai stílusú tankában… Engemet szeret A csend, össze is bújunk. Így, ketten vagyok? Ölel, visszafog s csitít Lelki bánatot tompít. * Csendes éj szétmar! Magány sötét, urizál. Egyedül… lét, győz! Csendem, éjben ijesztő, Magányom oly’ dermesztő. * Új veszekedés, Este bor, éjjel a vágy! Majd, csendben cigi. Csendben izzik fájdalom, Csellengő füsttel oltom. * […]

Posted by
Posted in

A magány az én lovam…

(Bokorrímes) Ülők rajta, de nem félek, hogy leesek, Így bizony gyalog én, sehova nem megyek… Lovam hátán, az élettel nem hetyegek… (3 soros-zárttükrős) Volt már ki intett, hogy beszélgessünk, Ez a patás… csak ment, nem fékeztünk… Volt már ki intett, hogy beszélgessünk. Idealista nem vagyok Jót fogadni, jaj! Fanyalgok? Idealista nem vagyok. Lovam patái a […]

Posted by
Posted in

Ingázom

Hazafelé tartok, a városi tavaszban keresem önmagam. Május van. A Flórián áruház előtt már pirul a cseresznye a fán. Ezt a fa már három éve vidítja a kedvem. Szeretem őt, szerintem Ő is szeret engem. Amikor feljövök az aluljáróból rámosolygok, erre bólogatva köszön, még meg is hajtja az ágait. Az egyetlen élőlény, aki itt köszön […]

Posted by
Posted in

Én

Én   Egyedül vagyok a tükrös szobában. Egyedül vagyok a tükörszobában. Száz fejem fordul. És száz karom mozdul. Száz torkom látszik. De egy hangom hallik. Át- s átlépdelek tükrök szilánkjain. Egy torkom látszik. De kozmosz visszhangzik!

Posted by
Posted in

Sejtelem

Fénylőn száll hozzád a gondolat, belőlem cseng a csönd. Messze vagy. Szívembe lopott halk szavak… Szótlanul szeretni, sejtelem. Tudsz-e elcsendesedni nekem? Mondd, hogy nem reménytelen!

Posted by
Posted in

Bánat

Fürdeni szerelemben nem szabad, nem szabad! Keserű bánatkönnyek. Emésztő önmagad elől menekülő vágy – csendje vagy, csendbe vagy.