Posted by
Posted in

Európa felé…

Magyarok nyilai célba találtak, Lovaik füttyre elbújtak, felálltak. De nem lehetett tovább kalandozni, Csak beilleszkedni, helyben maradni. „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!” Még spanyolok is félték, rettegték mieinket. Ez is része volt az ős pogány kalandnak, Értették, vége! Európa felé haladnak. Budapest, 1997. március 18. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Köszönöm, hogy szerethetlek

Hazánkat eső veri, vihar dúlja. Hazafi arcunkat a könny áztatja… Magyar! Harcolj a szép kis hazánkért, Istenért, hazáért, a családért! Óh, hazám, köszönöm, hogy szerethetlek, Ez tán’ elűzi sötét fellegeket… Köszönöm, hogy a fiad lehetek, Jó gyermekedként, mindent megteszek… Magyar vagyok én ide születtem, Magyar vagyok, ide köt életem, Magyar vagyok itt élek, itt lakok, […]

Posted by
Posted in

Trianon

Látjátok feleim, szemetekkel, mik vagyunk Íme, Por és Hamu vagyunk Ez maradt, na meg a dicső múltunk Csak ülünk a romok felett Elhinni – képtelenek Még kapaszkodunk: ’ Mondd, hogy igaz sem volt’ Mondd, hogy meg sem történt hogy a hazámat darabokra törték.’ Már száz esztendeje lassan, mégis itt ragadtunk, egy pillanatban. Istenem! Taníts meg […]