Posted by
Posted in

Gyermekkorom

Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam, Egykeként neveltek, de szigorúan. Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek, Jó érzésű, jó emberek neveltek. Mindez persze mai világban nem előny, Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn. Ezen persze kicsit változtatni tudok, Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok. Engem még megtanítottak jóra, szépre, Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre. Akkor még nem tudtam, […]

Posted by
Posted in

Rettegés

(vers) Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend! Lelkem nem találja helyét, békéért esend… Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed? (apeva) Úgy Tűnik Csend honol, Oly zajtalan, Ám csak külsőleg. * (haiku) Idegen, rideg Oly’ élettelen minden. Belsőm gyötrelmes. A Lélek Vergődik, Bizonytalan, Nincs már nyugalom. * (Vers) Fekete felhő a csillagok csendes takarója, […]

Posted by
Posted in

Alagút

Meditálok… Előttem az út… sötét alagút. Fénynek kéne lenni ott a végén, Legalább kicsi, mi mutatja út Járható és kivezet a végén. Budapest, 1997. december 14. – Kustra Ferenc József