Posted by
Posted in

Falak is álarcban?

A meditációm is zaklatott… Falak álarcban és ködtakaró mögött, A vicsorgás, mint hamis mosoly üldözött? Falak álarcban és ködtakaró mögött. Nézem a parton, egy karosszékből a tenger végtelen felszínét… Elképesztően szemléletes, ha most ott lent egy háború zajlik. Tengeralattjáró, mélységjárónak mutatja foga fehérjét. Hullámokat sem vernek, hogy a másik ne lássa meg a kékségét. * […]

Posted by
Posted in

Generációk!

Meditálás a létezésről… Mondják, hogy az öregember, nem vénember! De már sokféle betegségek kínozzák, fáradt. Igen lecsökkent már az élete… Meder Amiben haladt, már nem találja a holtágat. * Fiatalon, juj, De szép az élet! Múlik… Sok bolondozás… * Nyugdíjasnak az éhkopp az élete, részben. Már nem hisz a segítségben, ilyen talán nincs is… Orvos […]

Posted by
Posted in

Reggeli felleg!

Mese-mese mátka… Mordult rám egy ijesztőn nagyot… sötét reggeli felleg, Megijedtem és úgy felborzolódott bennem az ideg! Messzire révedek, látok kénköves ménkű levágott. Vihar borzolja, tó vize nem tükrözi képed, látszott! Mellénk ment, pedig igyekezett nagyon, így megmaradok meg a mának, Majd holnap keresem, sajnálatomat kifejezem az égett fának… Néha hál’ Istennek az ellen is […]

Posted by
Posted in

Eldorádó

Keresem az utamat, Hogy befolyásoljam a múltamat? Keresem az átjárót, Hogy megleljem a nagy Eldorádót… Hol lelem az utamat, Hogy befolyásoljam a múltamat? Hol lelem az átjárót, Hogy találom meg az Eldorádót? Vecsés, 2002. szeptember 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Fa ló

Siker záloga a szerencse… Ford mondta: hagyja dolgokat folyni, Ha nem tudja azt megváltoztatni. Ö ügyes volt igen jól csinálta, Így ő lett autósok királya. Megvallom, próbáltam én is így És nem lettem sikeres imígy. Pedig jó módszer, talán való, De oly’, mint a trójai fa-ló. A jó öreg ló is alkalmas, Sikert hordozza a […]

Posted by
Posted in

Belebolondulok…

Meditálás versben és 3 soros-zárttükrős versszakokban… Az élet-szakadék szélén bánatosan rostokolok, Nem tudom mi lesz… mások lelöknek, vagy majd én leugrok? Lelkem sikolyát én folyton hallom… belebolondulok. Nyugtalanul ülök itt a szakadék szélén, Nem tudom sors szerint mi lesz a végén, Nyugtalanul ülök itt a szakadék szélén. Vajon hogyan lehet, hogy még itt fent vagyok? […]

Posted by
Posted in

Rettegés

(vers) Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend! Lelkem nem találja helyét, békéért esend… Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed? (apeva) Úgy Tűnik Csend honol, Oly zajtalan, Ám csak külsőleg. * (haiku) Idegen, rideg Oly’ élettelen minden. Belsőm gyötrelmes. A Lélek Vergődik, Bizonytalan, Nincs már nyugalom. * (Vers) Fekete felhő a csillagok csendes takarója, […]

Posted by
Posted in

Elmúltak a…

Hétköznapi pszichológia, egy szerelem margójára… Elmúltak a szerelmetes nappalok, Már nincsenek meg, szerelmes hajnalok… Hidegen a semmi zenél, Nappal is fáj a csóktalan éj. Voltak holdvilágos Esték, szerelmes hajnalok… Ma már csak szép emlék. * Gyűlöljön-e engemet unottan szeretve, Vagy szeretve gyűlöljem… érte megremegve? Falak között gyűlölet támad, Szeretve simogat és eltemet, kiált utánad. Mit […]

Posted by
Posted in

Alagút

Meditálok… Előttem az út… sötét alagút. Fénynek kéne lenni ott a végén, Legalább kicsi, mi mutatja út Járható és kivezet a végén. Budapest, 1997. december 14. – Kustra Ferenc József