Posted by
Posted in

Járom az utam… igavonóként.

Járok az utamon, macskaköves úton, Nagy, régi házak között nézek ámulón Tekingetek mindenfelé, hogy milyen Gyönyörű e szépség… nem akármilyen. Fent látom a füstős kémények közül Cselesen csak rám villan és túlröpül A napsugár, már nem időzik rajtam, Jól látja, nem nézi… összeroskadtam. Nekem már kis pólyám lett a koporsóm, Mint katonának köpeny… árokpartom. És […]