Posted by
Posted in

Héja

A héja repül a galamb után, Mert enni szeretne ma délután. A galamb, ő a béke… menekül, Utolérik, halállal szembesül. Vecsés, 1999. május 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Kérdések

Nem sírok, tovább, már nincs erőm, Érint még valaha, mi öröm? Csak zúg, süvít, fúj élet szele, Örökös vihar vagy lesz vége? Nem elég a sikertelenség, Bevágott cukor, mint betegség. Mi végre büntet Isten, ha van? A hét szűk esztendő tán’, hatvan? Mindenki oly’, minek születik, Meg még, aminek mások nézik. Én vajon minek is […]

Posted by
Posted in

Ártatlanságom, életképekben 1.

Fiatal nő majdnem elesett, Elkaptam, öleltem keveset. Megjelent a vad férj, Ordította: most mesélj! Futottam, mint nyúl, nem keveset. Harmincas nő, láttam rosszul volt, Segítve fogtam… dühöt fogott. Pedofil, kiáltott! Körömmel megkarmolt. Elfutottam, míg lehető volt. Előttem tipegett tűsarkús Lába… Néztem, kedvem nem borús. Szájtátva bámultam, Botlottam, fölbuktam. Mást nem reméltem… eltűnt friss hús. Vonatlépcsőbe […]