Posted by
Posted in

Viharos pillanatok…

Ősszel… az életben is… versben, HIAQ –ban és apevában. Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget, A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget. * Az idő szeszélyes, Kicsit nyár, majd vihar tombol. Fázós magány vacog. * Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal, És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal. * Egy […]