Posted by
Posted in

1526!

Ötszáz évvel később vagyunk… Jött a török, csak jött, mint áradat, Fehér habbá hajszolták lovakat. Szpáhik, akindzsik, a janicsárok, Kezükben pajzsok és jatagánok. Országot foglalni nem hagyhatjuk, Sereggel hadba szállt: király urunk. Lovakat nyergelték, megitatták, Egész nemességet hadba hívták. A véres kard eredménye az lett, Mohácsnál véres, vesztett csata lett. Széthúzott a magyar, nem ment […]

Posted by
Posted in

Kanizsai Dorottya (a mohácsi vész évfordulójára)

A léptére megdobban a föld szíve, Sötét szemének nézése lágy ölén nap ragyog. A szikrázó jövőn égve. Múló időnek zöld léptei jöttén az Osl nemzettség szárnyas sas lábán járt, a jó Dorottya nádorasszonnyá vált. Vagyona csillogó, élete pompa. A boldogság oly kevés időt marad, míg a halál a férjét elragadja. Az igaz méltóság belülről fakad. […]