Aprítós
Posted by
Posted in

Aprítós

Aprítós Emlékszel még? A Tejúton, tejbe aprított hullócsillagot ettünk reggelire, és vártuk hogy a tejcsárdában táncra keljen az este. Szerettelek…talán te is szerettél. Bizonytalan már a múlt, és sosem volt együtt jövőnk. A szád szegletében – egy mosoly – a csillagpor ottmaradt. Mézet kértél, hogy édes álom legyen az együtt töltött idő. A távoli csillagra […]

Posted by
Posted in

Múltba révedés… 1/2.

Múltunkba révedés, maga a lélek haladék! Mindenkinek más az átka, de van-e menedék? A távolság sűrű ködétől nem hallatszik messze a csengő, Feledés homálya beborítja, eltűnik sok emberöltő. Nekem, ami jutott, egy lecsupaszított szálfa, És még abba is benne van milliónyi szálka. Válaszra várva nézzünk fel arra… kék égre, Révedjünk el eme végtelen messzeségbe Elmerengek, […]

Posted by
Posted in

Cserget a csikós

Csikós cserget és a bús idő ma int felém, sudár hangja kél, a puszta is remeg hevén. Csergető csikós, kezében ostoros nyele, a kőkemény sziken délibáb, a múlt szele. Suhogva száll az ostor, a csergető csikós csak áll, a róna gyér világa már remeg, sós a lég,a dermedő csendben fagyott illatok – csergető idő – […]

Posted by
Posted in

Ilyen az öregedés…

Nézed magadat a tükörben, azonban lassan törik szét… Tele vagy a múlttal, az emlékekkel, az lelket feszít szét. Nézem, tükör hova lett és a múlt? Minek adni őszintét? Tükör már összetört, Nem is baj, úgyis hazudna. Elveszett ifjúság. * (3 soros-zárttükrös) Vannak belénk égett emlékek, azt ápoljuk, Nézhetünk csúnyán, de homlokot nem ráncoljuk… Vannak belénk […]

Posted by
Posted in

Hátat fordítanék az időnek

Folyvást hátat fordítanék az időnek… Velem szembe percek, persze csak úgy jönnek! Mostanra már megint egy évvel idősebb vagyok… A szembekúszó másodpercek lélekmarkolók! Emlékszem, régen volt mikor zúgott a harang… Az óta fa is korhadt, nincs már csak tárcsahang. Régen a fakopáncs dolgozott egész nap, sőt este… Ma már nem hallatszik, csak éhes fa-szú percegése. […]

Posted by
Posted in

A múltról haikukban…

Értsd a múltadat! Ez intelem, segítség! Ebből merítsél. * Ne vesd el múltad, Abból tudsz építeni. Ne tagadd magad. * Révedj múltadba! Múltadban van a jövőd, Így vagy valaki. * Büszke légy múltra, Abból csináld a jövőt Így leszel magad. Vecsés, 2013. augusztus 1. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A múlt varázsa…

TANQ –ban… Torz idő a múlt, Kopott sírok porosak. Kínban szenvedés. Vonat halad, kattogással, Lassan, vágányjavítással. * Múlt nem ismeret, Súlyos lélekszegénység. És elbutulás. Áthaladunk szikes réten, Madártáncot látunk éppen. * Reszket a tudatunk Szembejön velünk a jövő… Az arcunkba nevet. Nagy Alföldünkön haladunk, A nap ránk süt, biz’ izzadunk. * Álmok égben jártan, Bizakodva, […]

Posted by
Posted in

MÚLT

Versben és európai stílusú haikuban… Az időm erős karja szorításában vagyok, Szabadulnék, ezért én lobbanó tűzet, szítok… Pardon! Szítanék én, de hogyan is kell? Nem tudok… Magamnak én tartozok… így a múltamért fizetnem kell? De, sajnos harcban állok a vörös szőnyegem szélével… A lelkiismeretemmel intézzem… éljek békével? Sétálok magamban a sáros betonúton, Csúszkálok, és csak […]

Posted by
Posted in

Van már, hetven évem

Fura az élet… és abból csak egy van… Hetven éve, hajnal négy-huszonháromkor, élet jól elkapta a grabancom! Egyedül voltam, sorba állított, pedig láthatta, nem rakoncátlankodom… Nem is vettem észre, amikor erős hajókötél-gúzsba kötött! Nem tudom ma sem, miért bánt velem így, szerintem nem vagyok lökött. Fiatalságomról, annyit tudok, volt részem nagy szeretetben, De bevágott első […]

Átkos éjszakák
Posted by
Posted in

Átkos éjszakák

Átkos éjek jönnek a holnapokkal és nem borul már ránk remény. Nem szólnak már az árnyak, csak suttog a néma éj – csillagtalan az égbolt, lelketlen álarc az életünk. Fegyencek szórnak üres szavakat, mit senki sem ért – vagy érteni nem akar, mert a közöny és a kényelem hasznot húz belőlük. Új világ, örök éj, […]