Posted by
Posted in

Árnyék

Árnyék fekszik, alattomosan a fa tövében, Jól lehűsölnék, ha lehetne, ebédidőben. De mily’ gonosz a Nap velem, odébb ment az égen És mire feleszmélek, árnyék, már nincsen régen. Vecsés, 2002. szeptember 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Egy csillaghoz

Egy csillaghoz   Napunk. Végtelenj. Naplunk. Téged és fivéreid. És te? Napsz te is. Hiszed?     Csillagember alant ragyog.

Posted by
Posted in

A Nap könnyei

Fáradtan nézett ma is le a szikár, kiaszott Földre. Szemeit mélán legeltette, s bámult a hideg rögökre. Emberek odalent vadul éltek, kábán, bambán haldokoltak. Életükből hiányzott az öröm, kevesen voltak, kik mást nem okoltak. Naponta harc és fájdalmas küzdelem… A Nap látott minden rútságot. Érezte: szíve megtelt közönnyel, s elege lett ebből a világból. Kérte […]

Posted by
Posted in

Napszakok

Napszakok I. A csillag felkel, a madár, növény kikel, Te pedig felállsz. II. Madár a légbe, az űr az óceánba, Én a földbe száll. III. Az árnyra lépve: fejünkre ég az űrNap, ne bújj talajba! IV. Madár a földre, le- vízbe Napocska, le, le!- és Mi a völgyre. V. Vár szeret-ágyam. Ősi avarból épül. “Engem […]