Posted by
Posted in

Tovább és tovább

Tovább és tovább   Tarkulva tűnő hóvörös pirkadzó égnek tókéknyi lentje.   Fakulva tűnő porbarna alkonyzó égnek fűzöldnyi fentje.   Örökre éjszín éltelen hegycsúcs alján piros emberek.   A három haiku, a három rész sorrendje tetszőlegesen variálható.

Posted by
Posted in

Sötétedő naplemente…

Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt, Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont. Hah! Megint itt van egy újabb életállomás… Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás. („bambuszliget”: vu-csüe – 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa) Lét-vonat fékez, Itt egy állomás. Lét-vagon terhes, Lesz-e megnyugvás? * Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel, Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e […]

Posted by
Posted in

Mécsesem hunyorogni kezd…

A poétáról versben és HIAQ –ban… Este van, csak ücsörgök önmagamba, Karcolgatok még merített papírra. A mécsesem álmosan hunyorogni kezd már, fénye gyengül, Én is kezdek álmos lenni, érzem is a pillám nehezül. * Este van, már sötét, Ilyenkor írok szépeket. Mécses kanóc leég. * Maradandó szavak, Írásjelek, gondolatok… Utókor olvas-e? * Lanyhuló figyelemmel, gyenge, […]

Posted by
Posted in

Este bíborfényben…

Alkonyi bíborfény kápráztat, Lelkem, a bíborfényen vágtat. Szemem szikrázik, majd’ káprázik, Lelkem bíborfényen utazik, Sötétes árnytól nem ódzkodik. Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek. Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éjfekete… Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke… Vecsés, 2013. május 29. – Kustra Ferenc […]