Posted by
Posted in

A nyár, apályba hanyatlik…

Már őszül, vénülve a nyár és bűbáj vakítja a napot… Mi is őszülőnk… lassan elő kell venni régi kalpagot… Nyár is őszül és a saját apályát építi, Apálya mocskába, szinte magát beleveti… * Zörgeti, árva Kórót szél, magányában. Nagy társtalanság. Könnyező őszi ködben Vágyom még kezed csöndben. * Majd elgyönyörködők, hogy milyen piros lett hidegülő […]

Posted by
Posted in

Nyár vége felé

Sorok az őszelőről, versben, apevában és haikuban. Augusztus végén járunk, az éj, hűvösségét jelzi… Az éji hűvösség az ősz közeledtét előjelzi. Nyár Végét Járja már. Éjjel elkel Lenge takaró. Hűvös éjszakák, Űznek nyári álmokat. Ősz nyugtalan… vár. * Csillagok most is vannak, sok fénytelenül ragyog, És a fűben már kevés szentjános bogár csillog. Éj Fénye […]

Posted by
Posted in

Dobolva hull…

Dobolva hull le az őszi eső, Tekintetem néma, de esdeklő. Vége a nyárnak, már nem süt a nap, Sőt, hosszabb az éjszaka mindennap. Nyárnak vége, hiába esdek, elszálltak már a remények. Bánat tépi szívemet, mikor kopognak az esőcseppek… Nyárnak vége, hiába esdeklek, elszálltak a remények. * Mereven nézek borús ég alatt, Örömkönny? Most bizony, nem […]