Posted by
Posted in

Megszálló a nyugalom…

Fűben ülök, ez merengésem helye, Árnyat vet rám a lombozat ereje. Gondolatom siklik, ez fű teteje Csend mellettem ül néma-mélán, lesben, Mire véljem? Hallgatok, karót nyelten… Nincsenek hangok, a fény meg sem moccan, Semmi sem közelít… mindenhol ott van. Felnézek a kék égre, a roppant messzeségbe, Lehet, hogy jobb lenne ott lakni a nagy kékségbe? […]